veszem tudomásul, hogy mai világunkban is megmaradt a hagyományos posta intézménye. Sőt, talán még fontosabb is, mint valaha. Egy interneten írt bithalom közelébe nem ér egy színes, szagos levélnek. Az elmaszált betűk, a papír gyűrődései, súlya, a boríték, a levél. A személyesség és figyelmesség emelik az e-levél fölé a hagyományos levelet. A rá fordított drága idő. Másnak nem tudom tulajdonítani azt, hogy 

a Magyar Nemzet kultúra rovatának vezetője, a Hír TV, a Pesti Est, az Index.hu kultúra rovatának vezetője, a Quart.hu, a Zene.hu, a Music.hu, a Class.fm rádió, a hardrock.hu, a langolologitarok.blog.hu, a b-oldal.blog.hu, a József Attila irodalmi kör, a punkportal.hu, a tatai tehetségek pártfogójaként tetszelgő emberek, a fenomenális tatai TV és nagyjából 20 másik hasonszőrű kultúratámogató annyit nem tudott visszaírni a levelemre, amelyben értesítettem az Égi kávéház megjelenéséről, hogy "Nahát, beszél!". Pedig nem reklámot kértem, hanem kritikát és segítséget.

Egyúttal szeretném megköszönni azoknak, akik visszaírtak, vagy bármilyen formában lehetőséget biztosítottak a megjelenésre, vagy adtak bármiféle visszajelzést.