...

 2007.08.23. 21:47
Az egyik utolsó Don Quijote vagyok.
Roppant, önző szélmalmokat álmodok.
Néha küzdök, de aztán, jaj, futok és
Újabb szélmalmokban elbukok.
És sehol egy Cervantes, aki e rabnak,
E fáradt testbe zárt lüktető izomnak
Szándékát sejtené. Vagy legalább egy
Pillanatra tapintaná meg szíve, hogy itt egy
Ember él, hogy egy lelket zártak be ide.

Címkék: szomorú versikés

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr72147375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.