Az erszényes ördöng, vagy másik nevén tasmán ördöng  (deákul úgy mondják, hogy  Sarcophilus laniarius) oly nevezetes állata a glóbusznak, melyről minden tájékozott tudós férfiúnak illik ismeretekkel rendelkeznie. Ezen csudálatos bestia pontos megfigyelések szerint csakis egy patkánynál nagyobb, de mindenképpen kisebb egy lónál. Szőrét a bőrin hordja künt, ennek bűze átható, az ember orrát facsaró. Izgatott állapotában sikolt, mint a kojot, de nem úgy. Étkezési szokásait még a tudomány nem tárta fel, bár rövid beszámolókat már sikerült kihúzni egyes barbár bennszülöttektől tudós férfiaknak. Éjjel vadászik, mert ragadozói és dögevői minőségben tevékenykedik. A dögökre nem vadászik, azokat orrával kiszagolja, s eléggé illetlen módon megeszi. Csoportosan is zabál, azonban ezen étkezések vajmi kevéssé hasonlitanak a párizsi szalonok délutáni összejöveteleihez, mivel az állat ilyenkor harap a fogával és morog. Házat nem épit magának, ebből is látszik, hogy nem valami okos állat, mert a szabadban alszik. Van viszont erszénye. Erről az a mondás járja, hogy Szent Mutamba napján aki kecskebékával hál és még aznap megpiszkálja kétszer a bal orrlikát az óra járásával ellentétben, annak falujába éjjel eljön a  tasmán sátán. Ilyenkor a hátsó lábán jár és az erszényibül apró kis kitelepitési végzéseket ad át a bennszülötteknek. Felvilágosult egyének azt mondják, hogy a tasmán sátán megérzi, ha mangánércet rejt a föld és azt is tudja, hogy azt a primitiv bennszülöttek nem tudják kibányászni, ezért a fejlett fehér embernek kell civilizálni a területet. Ezért osztja hát a kitelepitési végzést. Néha Szent Mutamba napján kivül is. Ezt ma már mindenki tudja. Gabika, sok pussz az ihletért. Ime az állat:

Más csudás bestiákrul máskor.