Már nem is iszom

 2007.09.01. 12:37
Péntek volt tegnap. Ez azt jelentette, hogy haza kellet jönnöm Pestbudáról csodás kisvárosomba, ami természetesen nem csak az enyém, de azért egy picit igen. Valamint azt is jelenti, hogy most fogok kimúlni heveny fejfájából kifolyólag. Nnna, szóval. Felültem a vonatra, ami a változatosság kedvéért nem késett. Ákos viszont igen. A vonat indulása előtt fél órával még az ágyban hentergett. Aztán nagy nehezen elérte a vonatot Gertikével egyetemben. Szeretném hinni, hogy a vonat elérése korrelál azzal, hogy kilátásba helyeztem egy nyolc napon túl gyógyuló ütögetést Ákosnak, ha nem sikerül.
Itthon bepakolásztunk, aztán kimentünk a Szörfbe, merthogy eznélni fogunk. Aztán Karesszal azonnal neki is álltunk a szokásos rettegésnek, hogy itt bizony nem lesz ma senki. Szerintem egész jól sikerült a zenélés, bár a végén olyan kis keserű szájízem volt, nem tudom miért. Koncert után majdnem meg kellett verjem Gertikét, mert ütögetett, de aztán elég volt bebaszni a bokorba. Utána abbahagyta. Koncert után testületileg átvonultunk a kávéházba, én Andrissal és Szilvással, aki nem nagyon örült, hogy végigordítottuk az utat. Na jó, csak én ordítottam. A kávéházban már tulajdonképpen nem tudom mit csináltam. Az biztos, hogy táncoltam sokat, meg vettem röviditalokat. Meg trécseltem a Didivel, akivel tánciztam is, meg dörtidenszingeltem a Timivel, bár inkább ezt úgy mondanám, hogy Timi dörtidenszingelt én meg csak néztem ki a fejemből. Nagggyon dörtin. Timi meg közben mocskos mozdulatokkal táncolt. Mindig mondom, micsoda egy fertő ez a kávéház. Aztán mikor már úgy éreztük, hogy elég volt az ivásból, akkor mindenki hazamenetelt. Itt még meg kell említenem, hogy ma kaptam az információt, hogy a többiek látták Timcsit, amint próbálja kiszabadítani a drótszamarát a karámból, de nem megy. Majd utána Timcsi haláltmegvető bátorsággal el is indult. Timi, remélem, még élsz. Azt mondták olyan voltál, mint a délután hazaigyekvő, nagyon részeg öregek, csak Te szép voltál, meg részeg. Hazafelé én Pankával sétáltam, akit biztos nagyon meg szerettem volna győzni valamiről, mert úgy emlékszem, hogy többször is a földre ültem. Ilyen hisztiből. Most meg úgy fáj a fejem, hogy mindjárt szétszakad. Hát ez elég gyér bejegyzés lett. Ennyi tellett tőlem.
Viszont. Már tudom, hogy sokmindenkinek említettem, de találtam a neten bagolyköpet táblázatokat. Ezek a remek táblázatok arra szolgálnak, hogy feljegyzik benne, hogy milyet pökik a bagoly. Aztán ez valakinek nagyon jó. A bagolyászoknak bizonyára. Az ornitológusoknak. Az olyan, mint a meteorológus, csak mást csinál teljesen. Aztán ezen táblázatokbul kiviláglott nappali ragyogással, hogy a macskabagoly az bizony sok csalitjáró pockot esz. Miller cickányt is, de azt azért nem olyan sokat. Meg találtam fényképeket a magyar nyúlszapukáról is, amely egy remek növény. Bolond kazincbarcikai népi babonák szerint, aki nyúlszapukát szed és páratlanul, annak az anyukája, nem készít aznap tőkehalfilét, meg erdei szalonkát. Ez a néphit ott már vagy 300 éve tartja magát. Egyébként a ... inkább nem folytatom, mert már nekem se vicces, akkor milyen lehet nektek.

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr10154675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.