xMestahhx

 2007.09.09. 14:03
Eddig remekül telt a hétvégém. Végre van miről írni. Megpróbálom szépen sorjában, hiszen rend a lelke mindennek. Nyehe. Azt már most leszögezném, hogy annyira jó kedvem volt egész hétvégén, hogy mintaállat. A hétvége ez esetben csütörtök este kezdődött, amikor is meglátogattuk a Zöld bocsánatkérés nevű szórakozóhelyet, aholis Zsivány Zoltán és kis galerije adott jazzhangversenyt. De tényleg. Mármint tényleg jazz alapokon volt az összes szám. Fel is hívtam Kareszt a szerelmes számok alatt pl. mikor a "Nincsen jobb, mint egy nyomorult ringyó" című ópuszt vezette elő a Kartell oktett. Sajnos nem vette fel, így kimaradt a jóból. Megpróbáltam még egyszer a Stricik és kurvák című ballada alatt, de akkor sem. Aztán én nagyon szerettem volna hazamenni, mert félő volt, hogy ha maradunk akkor berúgok és akkor dohányozni fogok. Aztán addig erősködtek többen is, hogy maradjak, hogy átsétáltunk a BME valamelyik koleszába, ahol mulatság volt, meg olcsó sör, aminek a habja kicsit hajazott a mosogatóban rezgő szivárványszín buborékokra, de azért egész iható volt. Főleg nagyobb mennyiségben. A rendezvényen jelen volt a Pan, aki Panka, meg a Bandus, aki Andris, Stukker, aki Tomika, Dida, aki Dió plusz ezen kívül a TóthZozi meg a Szesz, aki Milán. Meg Tomika majdnembarinője és neki egy barátnője. A koleszbuliba már csatlakozott hozzánk cangás Timi, a baji Armstrong, és remekül tánciztunk sokat. Pan közölte fél 12-kor, hogy most hazamegyünk, de akkor már elkésett a dologgal, mert elindult az agyamban a lerészegedésnek nevezett irreverzibilis folyamat és ilyenkor minden menjünkhaza jellegű dolgot egy felhördüléssel reagálok le és veszek még sört. Fél 3 körül mentünk haza. Útközben a legelső ülésen ültem az éjszakain Pannal és megtekintettünk egy egyedülálló eseményt. Oly ritkán látni azt, amikor a részeg növendékrokker (fiatalus tankcsapdusz) hányik. Na most ezt az első sorból tekintettük meg a buszon. De csak úgy, mint ahogy a viperákat filmezik. Egy plexilap mögül. Az úriember azt az egyedülálló produkciót hajtotta végre, hogy. Állt és a szájába dugott egy másfél literes palackot. Felböfögött egy adagot, mint amikor a madarak a fiókáikat etetik és ezt utána a palackba helyeszte a jellegzetes, ún. bflöööbb hangzás kíséretében. Rendkívül undorító volt, de körülbelül akkora érdeklődéssel néztem, hogy szinte hallottam a Dévid Attenboró suttogó hangját, ahogy magyarázza, mit is látunk most.
Akkor mostan a péntek. Bevánszorogtam dolgozni és meglepetésemre, annyira nem voltam rosszul, mint vártam, szóval még az is lehet, hogy produktív voltam. Hazafelé beleszaladtam egy 120 perces vonatkésésbe. Hála Istennek el tudtam menni a 12:45-ös vonattal 14:45-kor. Amikor egyébként az enyém ment volna. Szegény vonatra annyi kocsit pakoltak, hogy mivel az utolsóba szálltam a tatai állomástól kb. 100 méterre kellett leszállni a sínek közé. Tamáskával a vonaton megittünk söritalokat, mert jól esett és megbeszéltük, hogy 6-kor találkozunk, aztán irány a Kulacs. Igazából semmi érdekes nem történt, talán leszámítva, hogy Karesszal megtekintettük az imént említett fajtából és viselkedésből egy újabbat. De ebben több volt a tartalom, mint a buszos fiatalembernek. Rengeteg sárgarépát, valamint disznópárizsit ehetett a fiú. Kár, hogy a budit nem találta el, ellenben minden mást bőséggel. Aztán mikor befejezte, megigazította a haját. Hja kérem, az Úr, az a pokolban is Úr. Az este hátralevő részében töményitalokkal dolgoztam, táncoltam, meg állítólag el is aludtam.Egyébként annyira durván sokan voltak a Kávéban, mint már régen. Oszt nem elég, hogy távozásra szólítottam fel több millió agysejtemet, még taxiznom is kellett hazafelé, mert esett a zzeső. Hamarabb kellett volna ezt leírnom, mert már nem nagyon emlékszem. Kis barátaim is kitettek magukért, Tomika, ha jól tudom négy óra magasságában ért haza. Szombaton zenéltünk. Régen volt már ennyire jó a próba, néha felcsillant a remény is, hogy esetleg ez a dolog jó. Viccet félretéve most talán nem volt senki halál másnapos, aztán tudtunk kicsit komolyan dolgozni. Délután átsétáltam Pankához, akinél kaptam nyelvelevest, meg lumbágót. A lumbágót azt úgy, hogy leestem az ágyról, ahol ültem, aztán mikor visszamásztam volna, akkor beállt a hátam. Ilyen még nekem sose nem volt. Hiába. Már nem vagyok a régi. De új se! Ahogy a Galla mondaná. Este szerettem volna szórakozni menni Karcsikával, meg a lányokkal, de Karcsika nem jött. Pedig a kora délután ígéretesen indult a Koktél presszóban. Szegénykén kikészült, osztán elaludott. Én viszont megjelentem a könyvtárban fél kilenc felé, ahol már ott csücsült a Dida, a Ramcsi meg a Pan. Aztán ittunk soktekilát, meg én soksört. Kicsit később megjelent a szomódi különítmény Agykárral az élen. Agykár egy fél üveg jégert szorongatott, hőbörgött, valamint nagyon-nagyon részeg volt. Aztán így nekem is kellett jégert innom. Meg Andrásékkal még sok rövidet. Innen is boldog szülinapot a Kuckinak, aki 26 lett a héten. Aztán egy idő után a lányok hazaszállítottak, mert kezdett az állapotom átfordulni válságosba, tudnkiillik, hogy ottmaradok a Bandiékkal és előre megfontolt szándékkal elkövetett lealjasodást hajtok végre. Helyette Pankáéknál ettünk valami káposztát, meg fényképeket néztek a lányok én meg néztem a fejemből kifelé. Ma meg szinte semmit nem csináltam, csak ettem, Kareszkánál voltam gitározni, meg gitároztam itthon. Tegnap még eszembe volt, hogy írok valami vicceset is, de az megint kimaradt. Pedig Istenuccse szerettem volna.

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr59160981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.