Gone too far

 2007.09.24. 16:12
Szerintem elkezdeni már nem is tudom a dolgokat. Csak újrakezdeni. Újrakezdeni a leszokást, újrakezdeni a rendrakást magam körül, újrakezdeni magamban dolgokat. Újrakezdeni megtanulni viselkedni. Nem kérni, hanem adni es nem foglalkozni azzal, hogy cserébe majd mit kapok, mert akkor egy idő után vissza fogok csúszni. Most pedig fogom magam es kimászom. Nem diadalmenet lesz, már most elnézest, ha meg fogok valakit közben bántani, de most már muszáj. Ma. Most. Azonnal. Lépni, mert muszáj. Majd ha lesz vicces, akkor azt is megírom. Szenvedőblog. Emóblog lettem :D
De komolyan. Volt már olyan napotok, hogy eljutottatok odaáig, hogy ahogyan eddig, úgy nem tovább, mert belebolondultok? Másnap persze felkelsz és minden rosszabb. De mindent csak egy határig lehet feszíteni. Nálam már régen elpattant az a húr. Szóval most vagy összeszedem magam és összekötözöm, vagy felhúzom magam rá. Így is, úgyis béke lenne.

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr28175651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2007.09.25. 11:30:56

Mesti!

Adj és kérj!

Én mindig elhibázom valahol és segítek másokon... önzetlenül (na jó azért néha reménykedem benne, hogy majd egyszer nekem is segítenek). Aztán rájöttek, hogy a hülye Zé-t le lehet húzni, meg lehet kérni bármire, megcsinálja...haveri alapon.

A múltkor pl. sörért akartak velem weblapot csináltatni. Mondtam, hogy már nem iszom, viszont pénzre szükségem van. Keres mást...

Babó 2007.09.25. 19:13:01

Én adok, csak kérj.. :*

mestahh · http://mestahh.blog.hu 2007.09.25. 20:37:53

Nekem inkább olyan kiszállni érzésem van. Akkor nem kell ilyeneken agyalni, csak jó messziről nézni.