Vajákos Mestahh

 2007.11.21. 23:45
Már két napja szét akar szakadni a fejem. Ez ugyan valószínűleg ilyen fiús fejfájás egyébként. Tudniillik az olyan, hogy nem is igazán fáj, mert csak sajnáltatni akarjuk magunkat. Ezt rendkívül tanult hölgyismerőseimtől tudom. Meg állítólag a fájdalomküszöbünk is alacsonyabb. Az enyém mindenesetre tuti. Nem is igazából fáj, csak zavar. Reggelente már vele ébredek, aztán hűségesen elkísér a munkahelyemre, türelmesen megvárja, míg hazamegyek, aztán kicsit rákapcsol, amikor neki szeretnék állni tanulni. Ezért úgy döntöttem, hogy átváltozom sámánná és öngyógyítok. Első körben vásároltam szódabikarbónát, ami ugyan kevéssé gyógyítja a fejfájást, viszont a gyomorégésre remek és ki tudja, hátha a gyomorról megy a fej. Arról nem beszélve, hogy eme kiállhatatlan főfájáson kívül gyomorégés is kínoz. Komolyan, mintha valami titokzatos XVIII. századi betegség kórképét írnám le.

A beteg főfájásra panaszkodik. Valamint heveny gyomorégésre.  Rendelésre a betegnek felírtam napi kétszeri piócás kezelést, valamint ha rosszabbodik, akkor érvágást. Amennyiben állapota nem javul, akkor rünocérosz szarvát kell porítani, s azt Luca napján megégetett boszorkány hamvaiból készített teával meginni. Az úr minden napján kétszer. Ha a páciens állapota súlyosbodik mégis, akkor az ősi egyiptusi múmiákok gyolcsából kell port készíteni, s abból készíteni főzetet a betegnek. Ettől mindenképpen meggyógyul. Ha mégsem, akkor az ÚrIsten magához szólítja. Az ellen pedig mit tehetnók mi, Isten kertjének szerény művelői.

Magister Aloysius Marvanyosy, kelt az Úr 1745. esztendejében, Várnán.

Viszont a gyomorégésem tényleg elmúlt, a fejfájásom kicsit visszahúzódott. Holnap délelőttre szeretettel várom ismét. Ezzel az egyetlen probléma, hogy nem nagyon tudok tőle dolgozni, meg tanulni. Viszont a tanulás fontos lenne nagyon, mert hétfőn SCJP vizsga és még butus vagyok, mint egy tök, pedig a Mónika só, valamint a Dr. House idejét leszámítva tanultam. Na jó majdnem végig. Igen, bevallom, megnéztem a Mónika sót. Az utóbbi időben ez a remek műsor szociális érzékenységünket fejleszti. Együtt nézzük, mint egy család és roppant sokat nevetünk. A mai különösen erős rész volt. Nem tudom felfogni, hogy már évek óta megy ez a műsor és még mindig vannak felfedezetlen tahóállatok az országban, akik nem ültek már valamelyik roppant esztétikus színes fotelben. Már csak a forgatókönyv és a történetek előzetes kitalálása is remek móka. Bár az utóbbi időben egyre könnyebb. Szét kellene vernem a tévét. Szóval inkább most elkezdek ismét tanulni. Ma még át kell pörgetnem két fejezetet. Mindenki drukkol. Egy-kettő!

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr93237654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ramóna 2007.11.24. 21:41:17

A fejlékelés kimaradt... Egyébként meg a piócák a vérnyomást szabályozzák ha jól emlékszem szóval az lehet hogy tényleg segítene, sok sikert velük :D