Stressz vol. 1.

 2007.11.25. 16:56
Pénteken már annyira tanultam, hogy reggel megint elkéstem. Legalábbis a tervezett reggel 7 órási beérkezést illetően. Nagy elszántam dolgoztam, aztán repültem haza a vasparipán, hogy nehogy megbüntessen a Kántri szakszervezet, hogy elkések az indulásról. Közben Ákos írt egy emilt, amiben röviden összefoglalta, hogy micsoda egy elkényeztetett, anyagias, 10 éves kis pöcs vagyok, valamint basszam meg. Ezen nem húztam fel magam annyira, mint amennyire kellett volna, ami jó dolog. Dobos nélkül szarul szólnak a számok. Legközelebb nem menekülsz kis genya. Lefelé úton az egyetlen vicces esemény az volt, hogy Karcsika nagyon szeretett volna megszabadulni a hólyagját feszítő anyagoktól, de a megállás még messze volt nagyon. Panaszosan hangott is adott annak a félelmének, hogy nem teljesen ura már a helyzetnek, valamint, hogy "bazmeg már szorítom a rudam". Ez gondolom azt jelenti, hogy jobban kellett neki pisilni, mint nekünk. Aztán megálltunk, Károlynak orgazmusa lett. Induláskor beültünk a kocsiba. Csak egyvalaki nem. Károly. Kex nagy gázt adott, halljuk ám, hogy valaki dörömböl. A poént az tette igazán szellemessé, hogy az autóban utazó három emberből, egyedül csak a sofőr vette észre, hogy valaki hiányzik. A másik két utas nem igazán. Megérkezésünk előtt összeszedtük a Liszit, meg a Benyót, aztán suhanás Szekszárdra. Bepakoltunk, kb. 3 másodperc alatt beálltunk. Ugye 10-16 éves lányok a közönség. Szerény személyem nagyobb mennyiségű sör betankolása után úgy gondolta, hogy helyes dolog lenne úgy kezdeni a koncsertót, hogy "XY vagyunk, Tatáról jöttünk, ami kurvamessze van". Ezeke után az egész koncertet ez határozta meg. Karesz megosztotta a közönséggel azt a nézetét, miszerint a szerelmes számaink arról szólnak, hogy engem elhagyott a barátnőm, mert megcsaltam két fiúval. A kedves közönség nagy része annyira vette a poénjainkat, mint monjuk én a Sasjózsiét. Semennyire. Annak a kevésnek, aki értékelte, annak nagyon köszönjük. Hazafelé út előtt megittunk gyorsan pár kaktuszlevet, hogy meglegyen a hangulat, aztán irány Paks. Ugye a Lisziéket hazavinni. Liszi összehányta az összes fellelhető zacskót a buszban. Ennek Kex örült a legkevésbé. Aztán mikor távozáskor az egyik batyut felhelyezte a kocsi tetejére, Kex elmagyarázta neki, hogy melyik testrészét, az autó melyik részéhez fogja hozápattintani többször. Ezt okosan felfogta, a csomag lekerült a tetőről.
Hazaérkeztünk. Hajnali fél 3. Én úgy gondoltam, hogy még mindenképpen van a városban valaki, aki tudni szeretné, hogy nekem milyen jó, valamint semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy én most feltelefonáljam. Ezért telefonáltam is, de a várt siker elmaradt. Ki tudja, miért :) Szombaton egész nap nem tudom, mit csináltam, délután csoportos kólázást hajtottunk végre a Hargitában, aztán hazajöttem tanulni, aztán hajnali fél háromra már itthon is voltam, mert elmentem autókázni ide, meg oda is. Meg megetettek velem egy gyrost. Meg még csocsóztam is. Ugyan kikaptunk, meg közben seggberúgtak "nyújtás" címén, de azért rrrremek volt. Elszívtam egy csomó ssssszaros szofiáne szigarettát, meg soproni ssssszűzet iszogattam. Viszont Valikám lehet, hogy örülni fog, mert hittérítek. Ma meg egész nap tanulgattam, meg aludtam, meg minden ilyesmi.

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr10241380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.