Azt nem tudom, hogy megemlítettem -e, hogy csütörtökön vettem erősítőt. Ennek nagyon örültem aztán. Az egyetlen negatívuma a dolognak az volt, hogy a drága jószág huszonvalahány kilogramm és a Blaháról kellett eljuttatnom a budai hajlékomba. Ebben segítségemre volt Tamás, aki önzetlenül felajánlotta, hogy eljön segíteni. Persze, miután megkértem. Annyira eszesen kifundálták az erősítő gyártói a dobozolást, hogy semmiféle fogást nem lehet rajta találni. Szóval meglehetősen kényelmetlen volt a cuccolás. Viszont kiderült, hogy busszal pontosan két sörnyi távolságra van az albérlet időben a budai lakásunktól. Tamás ment a csajához este, szóval sietni is kellett. Tomika a sietés fogalmát úgy értelmezte, hogy tusolás közben bekapott négy felest. Aztán mi voltunk a Dózsa kocsmában is, ahol trécseltünk Pankáékkal (aki hozott szaloncucut, köszi). Aztán hazafelé megkóstoltuk a keletinél a legcsípősebb gyrost, aztán mégsem mentünk mulatni, pedig eredetileg az volt a terv. Ákos le is baszott. Illetve sms-ben közölte, hogy pöcskalácsok vagyunk. Annak ellenére, hogy kultúrált szórakozás címén nem vedeltem és ordítottam hajnali fél ötig, reggel meglehetősen fájt a fejem. Hazafelé úton aztán annyira nagyon siettem, hogy nagyon, hogy elkapjam a szalagavató táncok próbáját, mert az unokaöcsém is táncikált, meg Dórika is és szerettem volna mind a kettőt megtekinteni. Aztán ezt meg is tettem, mert éppen odaértem az elejére. Utána voltam vívógálán. Annyira hamar odaértem, hogy nem is volt még a kutya se ott, ezért a kávéban töltöttem az időt a gála kezdetéig. A gála egyébként remek volt, bár részletekkel senkit nem untatnék. Bár megmondom őszintén, a tőrözés részt nem élveztem, ki is osontam sörözni a kávéba, de végülis visszaértem a párbajtőrre, ami aztán nagyon tetszett és el is szontyolodtam, hogy én miért nem vívok. Ez különböző agyi folyamatokat indukált, aztán most ott tartok, hogy államvizsga után valahová el kellene menni. Tényleg nagyon szeretném, mert nagyon hiányzik. Arról nem beszélve, hogy valami minimális mozgás talán megakadályozná, hogy ne nézzek úgy ki, mint egy beszélő gardrób, tokával, meg sörhassal. A vívógála után találkoztam Zsuzsival, aki aztán végülis nem tudott feloldódni a kávéházban nagyon, szóval hazasuhant. Viszont megfejtettünk pár dolgot az asztalnál a további megbeszélések során. Képzeletbeli milliomosok lettünk. Azon a nyomvonalon indultunk el, hogy ugye valami roppant okos emberek kifejlesztették az ún. aranytablettát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy kis kapszulában nagyon vékonyra sajtolt aranyszalagok vannak. A kapszula bevétele után az outputban tehát arany szalagok lesznek. Azaz arancsíkokkal díszesített szarod lesz. Ez annyira megfogott minket, hogy kifejlesztettük a szagosított fingot, ízesített, színesített spermát. Már csak egy orvos kell, aki mindezen csudás ötleteket megvalósítja. Már most mondom, hogy Sanyival levédetjük a szabadalmi hivatalban, szóval ne próbáljátok meg lenyúlni. Aztán ha emiatt kurvagazdag leszek, akkor ülhetünk egész nap ugyanott és tervezhetünk még soksok mindent.
Szombaton voltam Pesten az erősítőért. Voltunk vásárolni is, Zsuzsi megetetett, megsétáltatott a plázában, megnéztünk egy pár rucit. Igazából nagyon szerettem volna illegetni magam minden egyes ruhadarabnál, mint a filmben a vicces buzik, de aztán letettem a tervről. Tulajdonképpen nagyon jó dolgom volt, mert a vásárlás aktusát Zsuzsi bőven a tűréshatárom alatt befejezte. Hazafelé meg majdnem nekünk baszódott egy valami nagy dzsipp az előzésnél. Nem voltam a helyzet magaslatán az autóban az biztos. De azért rendben hazaértünk. Este meg elmentünk koncertezni Siófokra. Ilyen okádék hangosításon nem sokszor játszottam. Egyébként én jól éreztem magam. Azt hiszem a többiek is, mert Ákos bevert egy üveg vodkát. Karcsi meg nagyon gyenge, mert mikor elvonultunk csendben átadni a már megivott italokat újra a természetnek, akkor csak nyáladzott. A koncert egyébként nem volt rossz szerintem. Kivéve természetesen, hogy a végén "a földön nincsen" helyett "mélyen nyasgem" -et énekeltem. Hazafelé volt egy kalandunk is. Fehérvárnál szóltak, hogy a kisbusz hátulja nyitva van. Ákos szerint ez annyira vicces volt, hogy még Zámolynál is visított a röhögéstől. Én szerintem aludtam. Ha nem aludtam, akkor ittam és cigarettáztam. Sajnos a szuper verdánk már induláskor hengerfejes volt, ami ugyan fogalmam sincs mit jelent, de állítólag nem a normális állapot. Szegényke egészen a hazafelé út majdnem végéig kibírta. A Tata táblánál adta meg magát. Onnantól gurulni kellett vele Kex lakásáig. Kex átvitt minket a kávéba. Ott aztán mindenki elfoglalta magát. Én elsősorban ordítoztam, mert úgy gondoltam, hogy ezzel tudok leginkább önkifejezni. Meg azt hiszem táncoltam is. Az biztos, hogy megint megpróbáltam felmászni mindenféle székekre, hogy onnan vezényeljek az egyébként egyre fogyatkozó tömegnek. Meg ittam mindenféle italokat nagyobb mennyiségben. Meg találkoztam verhetetlen hányókirályunkkal Tengerimalackával is, aki nagyon aranyos volt, de roppant részeg. Bár minősíteni nem minősíthetem, mert ugye én is sapkasál voltam. Tengerimalacka az est nagy részét hánykolódással töltötte, ebben segítségére volt az angyalok kara, akik nem hánykolódtak, csak segítettek neki. Aztán egyszercsak sajnos vége lett a mulatozásnak. A felkapcsolt fények alatt egy ember üvöltözött csak a takarító személyzet közepette, hogy kezdődjön már el a buli. Jómagam. Aztán kitessékeltek. Sajnos. Hazataxiztam és a vasárnapot rosszulléttel töltöttem. Ezen kívül voltam Zsuzsival kávét italozni. Többek között ismét megerősítést nyert a gyanúm, hogy hiába fürcsizem, meg hiába mosok fogat a pórusaimból attól még árad a szesz csudás illata. A délután többi részét is rosszulléttel töltöttem. Aztán hatkor fel is indultunk Pestre két kibaszott rabszolgámmal, valamint Tengerimalackával, aki valami isteni csoda folytán túlélte az éjszakát. Pedig összehányta a bátyja szobáját is. A vonatúr ismét remek volt. Kb. egy húszszemélyes vonattal utaztunk fel három és fél ezren Budapestre. Csodás intézmény a MÁV. Sose nézzétek meg az Amerikai pite 5 című filmet, mert egy fos. Most mivel Tamás befejezte egy perces megbeszélését Zsöfivel (blog) ami kb. negyvenöt percre nyúlt, ezért most én is berekesztem a blogírást, aztán rárúgok erre a kis szarházira, hogy nézzünk meg valami filmet. De nem ám valami ilyesmit. Hanem komolyat. Mondjuk a Kikbokszharcos 7-et. Annak legalább van mondanivalója is. Két remek nótát tanultam tegnap.

Edd meg a buktát, edd meg a perecet, dübörög a traktor, szántsd fel a terepet.

valamint.

Tutankamon elszívta ja a pipáját.
Megkívánt még három tepsi piránját.
44-ben partizán volt az anyja,
Kedvence a medvekrémes lazannya.

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr4258519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P 2007.12.10. 16:57:54

Hogyha merő véletlenségből, engemet becéznél "tengerimalackának", akkor a továbbiakban ne tedd mer úgy meg rugdoslak ahogy anno Te engem a vasuton egy didergős éjszakán, köszi!Azt meg csak remélem h drága bátyám nem olvassa a blogodat!Tomatonak meg üzenem, hogy szombaton kiégette a karomat és kezd elmérgesedni a seb!Asszem ennyit szerettem volna mondani,köszi!Panka, Csodálatosanszéphiperjózantündérkirálylányértemiségiősanya

K 2007.12.10. 18:55:00

aznemúgyvaaan! VEDD meg a perecet