Tudom, hogy ezt leírták már előttem ezrek, de mégiscsak azért létezik ez a blog, hogy a saját gondolataimat leírjam. Ma reggel megláttam az index címoldalán, hogy xy művésznő sírva rohant ki a Viva Comet akármilyen rendezvényéről, mert ő nem volt jelölve. Távol álljon tőlem, hogy ismeretlen embereket a külsejük és a hozzám eljutott aprócska információmorzsák alapján értékeljek, de mégis ki a pék fasza a rengeteg külföldi- és rövidítésnevű kis köcsög, akik a jelölteket alkotják? Kovács Ákost ismerem. Tudom, hogy jó zenész, szeretem a szövegeit, a dalait. Szólnak valamiről. Akármire is gondolt közben, de jó, hogy elmond néha a saját szavaival olyan dolgokat, amiket mások is a sajátjuknak éreznek. Nagyon nehéz megállni, hogy ne nevesítsek, de nagyjából a sárga irigységgel vegyes düh fojtogat, ha az jut eszembe, hogy rengeteg tehetséges zenész, dalszerző és elkötelezett ember próbál egyik hónapról a másikra előrevergődni a nem létező koncerthelyeken, a csillagászati áru felvételek és a mindenre fintorgó közönség között. Ezzel szemben van nekünk 50-100 darab ostoba pina és vigyorigyuri, a seggealá tolva minden zenei és technikai lehetőség, amiért a magyarországi zenészek 98%-a a lelki üdvét odaadná. Borzalom. Ez lenne az érték, amit ont magából a tévé? Ezt hallgathatja meg ma egy fiatal, zenét szerető gyerek? Ez lesz minden, amit a ZENÉről meg fog tudni? Már ha nincs szerencséje és valaki nem nyom a kezébe egy jobb albumot, aminek a farvizén elevezhet az igazán értékes dolgokig.
Itthon minden a külcsín. A sound. A saját törekvéseimet is leszólom egy picit ezzel sajnos. Ugyanis hiába áldozom az összes pénzem és szabadidőmet arra, hogy a saját kis házistúdiómból kikerült dalok úgy szólaljanak meg, mint egy amerikai lemez, ez - lássuk be - nem fog sikerülni. Lehet, hogy nem is lehet annyi idő alatt. Kellene egy hét egy számra. Elmolyolni vele. De nem hiszem, hogy ez lenne a lényeg. Gyarapodnak a lemezen a dalok. Kicsit suták, mindegyik kicsit lehetne jobb. De nincs rá időm. Mindenem van, de időm egyre kevesebb. Dal egyre több. Ha csak két dal lenne, akkor is a végtelenségig políroznám. De itt az Égi kávéház. Nyolc nagyon komoly dal, elég komplex hangszereléssel. Itt van a T18 nyolc dalokból kb. 40. Vannak az egyébként a saját szórakoztatásomra készítettek. Szám szerint vagy 20-an. Szétfeszítenek belülről, ha nem jöhetnek ki.
Amikor meglátom az ilyen zenei majmokat, akkor viszont elpattan az agyam. Zenélni akarok mindig. MINDIG!