Majd egy éve

 2012.01.15. 18:28

 nem írtam, szóval nem ez lesz a legrövidebb bejegyzés. Az elmúlt időszak eléggé sűrűre sikeredett. A feleségeim száma egyel növekedett és jelenleg stabilan tarja is a szintet. Ugyanez nem mondható el a benzinárról, viszont az elmúlt egy évben el is ment a kedvem a politikától, tehát ezt most mellőzzük.

Legénybúcsún is részt vettem, ahol tulajdonképpen a teljes elbutulásig szórakoztuk magunkat. Volt rendőrség, vallomások, verekedés, fogatlan táncoslány, aszfaltonalvás, mindenhol alvás, ordítás, indokolatlan mennyiségű meleg rövidital, sör, bor, pálinkák, pólócsere lánybúcsúsokkal, esés-kelés, vérző térdek, hánykolódás, főzőcske, mindenkin iszonytató undorító kamionosbajuszok és sajnos rengeteg fénykép. Ezeket gondosan titokban tartjuk. Szerencsésen vissza is szoktam a cigire, de az imént megint leszoktam. Jól megy, nem?

A lagzim tökéletesre sikerült. Sajnos mivel annyira érzékeny fiú vagyok, majdnem be is sírtam az oltárnál, amikor bevezették a leendő feleségemet, annyira elérzékenyültem. Az asszony hideg nyugalommal fogadott és azt hittem, hogy valami baj van, de a szertartás után kiderült, hogy még indulás előtt bevert kétszer féldeci jégert és ez idézte elő a higgadtságot. A bulira szavaim nincsenek, hajnali ötig táncoltunk, mint az őrültek. Ha G. Tamás nem csördít a földhöz két korsót, hogy ezzel is jelezze, hogy kér még sört, akkor még most is ott táncolnánk. Szuper zene volt, szuper kaja volt, szuper társaság. Emlékeinkben örökre megmarad OKároly, aki a fél méteres merőkanállal szedi a káposztát a szórakozóhelyen kívül, majd a terítőbe törli a száját, a mindenhol alvó Imi, a Makovics a női táskával, a nőnek beöltözött fiúk, a táncoló nagypapa, a boldog örömszülők, a hedbengelő Dagi, a lányrablás, zseniális volt minden.

Lett egy új zenekarom is. Igazság szerint ez már előző évben megalakult, de már voltak koncertjeink is és elkészült egy albumunk. Imádom :)

 Ezen felül elkezdtünk építkezni, ami a világ legfárasztóbb dolga. Hála Istennek, hogy olyan barátokat adott, akik hajlandóak az idejüket - legdrágábbat - adni nekem és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok. Eddig kipakoltuk az egész házat, kiütöttünk két válaszfalat, felszedtünk nagyjából 80 négyzetméter betont, felbontottunk 50 négyzetméter hajópadlót, kilapátoltunk nagyjából harminc köbéter földet és levéstük a vakolatot mindenhonnan. Elképesztő. Nem is tudtam, hogy tudok vésni. Azt se, hogy lapátolni tudok. Elég stresszes a dolog, de azért élvezem nagyon. Most pedig aludni térek.

Címkék: ujra csak a napom epitkezes

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr933549577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.