Ha lenne időm, valamint egy titkárnőm, akkor biztos sokkal többet jegyeznék ide bele. Volt pénteken egy valami. Voltunk strandon, ahol meghallgatuk ismét Zámbó Jimmy-től a Gudbájmájlávot. Most csak egyszer és akkor is a zenegép tette be magától. Fél nyolc felé összefutottunk Karesszal, aztán kizarándokoltunk a Szörfbe Légió koncertre. Itt nem volt semmi kecmec, jött Árpi, hozta a málnásfröccsöt és betoszódtunk. Voltunk aztán kávéban is, de az orditozáson kivül nem sok minden történt. Összeszedtünk két mexikói fiatalembert, akik a városkában található talán legnagyobb gyárban hegesztőmunkások. Magyarul kb. öt szót tudtak, angolul állitólag tudtak, de ezt nem tudtuk meg, mert a kiejtéssel volt némi probléma. Meg azzal lett probléma, hogy az egész társaság elkezdte őket itatni. Szerencsétlenek másnap hajnali hatra mentek dolgozni. Otthon még orditoztam egyet apuval, mert szerinte kettő óra körül nem csujogatva kell kiszállni a taxiból.

Szombaton meg zenéltünk. Voltunk próbálni is. Itt már láttam, hogy baj van, mert Ákos saját bevallása szerint végigélt egy maghasadást, ami a fejében zajlott le. Karesz meg a szokásos szombat délutáni formáját hozta. Úgy nézett ki, mint aki beszarik és elájul egyszerre. Hiába, hajnalig dolgozott a lelkem. Próbáltunk is, aztán közben feloszlottunk és üvöltöttöttem. Igaz, én voltam a hibás, amikor azt a lehetetlen elvárást támasztottam a zenekar felé, hogy próbáljuk meg a végéig eljátszani azokat a számokat, amiket már vagy egy éve felvettünk és vagy két éve megirtunk. Ezen kivül már csak olyan kérésem volt, hogy a megfelelő helyen, a megfelelő hangot sikerüljön, de ezt a magas lécet nem sikerült átugrani. A koncerten aztán sikerült. Úgy ahogy. Nem tudom, miért, mert Ákos pl. nem emlékszik semmire a zenélésből. Ezek után Laci átvitt minket Tatabányára. Itt megittuk a házigazda (Laci) minden ingó és ingatlan vagyonát és elrontottunk  mindent, amit csak lehetett (egymás included).

Vasárnap meg strand, Zámbó Jimmy, ettől Pankának koszorúérszűkület, nekünk röhögőgörcs. Meg a MÁV kurvaanyját is. Legalább tegnap nem jöttem dolgozni és elmentem vásároltam egy telefont, valamint megcsináltattam a fogaimat. Illetve sok dolog nem volt, de még egyszer azért vissza kell mennem. A fogorvos, a telefonvásárlás és az egy hétvégén csacskaságokra elköltött pénz definiálta is a hónap hátralevő részére az ars poeticámat: Ninttsss. Ninnnntsss. Hát éhen akarsz dögleni?

Azért ma még elmegyek könyvet venni.