Az emberek

 2012.01.24. 14:23

hajlamosak azt hinni, hogy nagyon sok mindent tudnak és hogy ha nem túlságosan beképzeltek, akkor azt is hajlamosak elhinni, hogy többet tudnak a többségnél. Egy egész kis részük még azt is elhiszi magáról, hogy ő ezzel az egésszel tiszában van. Persze az is lehet, hogy minden ember pontosan így gondolja. 

Mindenesetre most az építkezés során majdnem minden nap szembesülök azzal, hogy kénytelen vagyok megalázóan nagy baromságokat kérdezni mindennel kapcsolatban, mert semmit nem tudok. Nulla. Viszont a héten megtanultam, hogy van olyan szín, hogy bécsi trüffel, szóval már nem csak az ekrü van a fegyvertáramban.

Címkék: csak a napom

Két éjszakát

 2012.01.23. 12:29

töltöttünk már az új szobában. Érzékeny búcsút vettünk a régi kis lakástól és két napig káromkodva pakoltunk mindent dobozokba. A költözés szentimentális oldalából számomra az csapódott le, hogy mindent ki kell dobni, amit nem használsz. Az emlékeket, kacatokat, bizbaszokat, porfogókat pedig dobozba, nagybetűvel rávésni, hogy mi az és fel a padlásra. Az első éjszaka zökkenőmentes volt, belegeltem szépen Péteréknél és meglátogattuk a Dagatt zenekarának koncertjét a Szalonban, ami úgy látszik valami külterülete az országnak, mert itt még lehet bagózni nyugodtan. Ezt kihasználva okosan rá is böktünk egy cigire, amitől faszán rosszul lettem. Hiába, nem vagyok már mai csóka. Kitartóan próbálkozom ezzel a visszaszokással, de nagyon rosszul megy. Lehet, hogy fel is adom. Viszont vasárnapra kelve kellemes fejfájás és a feleségem ébresztett, hogy mehetek máris dobozokat pakolni. Ezt csináltam délután négyig. Sajnos ezt csak úgy vagyok képes kivitelezni, hogy teljesen kikapcsolom az agyam. Ennek folyománya, hogy a mellőzött szerv este, amikor ismét visszakapcsolom fénysebességre vált és igyekszik behozni a lemaradást, aminek következtében a gazdi - az az én - nem tudok aludni. Utálom az inszomniát.

Teljesen természetesen

 2012.01.16. 18:01

nem tudtam elaludni tegnap éjfélig legalább. Olvastam, forgolódtam. Érdekes, hogy egész nap lapátoltam a háznál, este sütöttem, az agyam totális kikapcsolt állapotban leledzett. Amint befejeztem az olvasást és megpróbáltam aludni azonnal átkapcsolt abba az állapotba, amiben csak azon tudok szorongani, hogy mennyire szeretem a családomat és mit csinálok, ha neadj' Isten valami bajuk lesz, meg azon, hogy hogy rohan az idő, a saját múlandóságomon és mindenféle dolgon, aminek a valószínűsége egy a százcsillióhoz. Reggelre verejtékben úszva ébredtem fél hatkor, amikor is megpróbáltam kimászni az ágyból. Ezt leginkább úgy tudnám leírni, mint amikor egy elefántfóka emelgeti a fejét. Bár annyira nem voltam dinamikus. Ezek után írtam egy sms-t a főnökömnek, hogy biza én a mai napot itthon töltöm és visszafeküdtem aludni miután a feleségem lelépett dolgozni. Fél egyig aludtam. Négy hét folyamatos meló után jól esett már, na. Ja, cigi ma nem volt. Király.

Címkék: csak a napom

Majd egy éve

 2012.01.15. 18:28

 nem írtam, szóval nem ez lesz a legrövidebb bejegyzés. Az elmúlt időszak eléggé sűrűre sikeredett. A feleségeim száma egyel növekedett és jelenleg stabilan tarja is a szintet. Ugyanez nem mondható el a benzinárról, viszont az elmúlt egy évben el is ment a kedvem a politikától, tehát ezt most mellőzzük.

Legénybúcsún is részt vettem, ahol tulajdonképpen a teljes elbutulásig szórakoztuk magunkat. Volt rendőrség, vallomások, verekedés, fogatlan táncoslány, aszfaltonalvás, mindenhol alvás, ordítás, indokolatlan mennyiségű meleg rövidital, sör, bor, pálinkák, pólócsere lánybúcsúsokkal, esés-kelés, vérző térdek, hánykolódás, főzőcske, mindenkin iszonytató undorító kamionosbajuszok és sajnos rengeteg fénykép. Ezeket gondosan titokban tartjuk. Szerencsésen vissza is szoktam a cigire, de az imént megint leszoktam. Jól megy, nem?

A lagzim tökéletesre sikerült. Sajnos mivel annyira érzékeny fiú vagyok, majdnem be is sírtam az oltárnál, amikor bevezették a leendő feleségemet, annyira elérzékenyültem. Az asszony hideg nyugalommal fogadott és azt hittem, hogy valami baj van, de a szertartás után kiderült, hogy még indulás előtt bevert kétszer féldeci jégert és ez idézte elő a higgadtságot. A bulira szavaim nincsenek, hajnali ötig táncoltunk, mint az őrültek. Ha G. Tamás nem csördít a földhöz két korsót, hogy ezzel is jelezze, hogy kér még sört, akkor még most is ott táncolnánk. Szuper zene volt, szuper kaja volt, szuper társaság. Emlékeinkben örökre megmarad OKároly, aki a fél méteres merőkanállal szedi a káposztát a szórakozóhelyen kívül, majd a terítőbe törli a száját, a mindenhol alvó Imi, a Makovics a női táskával, a nőnek beöltözött fiúk, a táncoló nagypapa, a boldog örömszülők, a hedbengelő Dagi, a lányrablás, zseniális volt minden.

Lett egy új zenekarom is. Igazság szerint ez már előző évben megalakult, de már voltak koncertjeink is és elkészült egy albumunk. Imádom :)

 Ezen felül elkezdtünk építkezni, ami a világ legfárasztóbb dolga. Hála Istennek, hogy olyan barátokat adott, akik hajlandóak az idejüket - legdrágábbat - adni nekem és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok. Eddig kipakoltuk az egész házat, kiütöttünk két válaszfalat, felszedtünk nagyjából 80 négyzetméter betont, felbontottunk 50 négyzetméter hajópadlót, kilapátoltunk nagyjából harminc köbéter földet és levéstük a vakolatot mindenhonnan. Elképesztő. Nem is tudtam, hogy tudok vésni. Azt se, hogy lapátolni tudok. Elég stresszes a dolog, de azért élvezem nagyon. Most pedig aludni térek.

Címkék: ujra csak a napom epitkezes

Volt már olyan

 2011.03.24. 19:44

érzésed, hogy megijedtél attól, hogy mennyire szerencsés vagy? Hogy mikor jön a feketeleves? Mert ennyire nem lehet jó büntetlenül valami. Ami ennyire jó, az minimum hízlal, de rosszabb esetben kiközösít érte az egész társadalom és nettó kétmillió évig kell Adolf hónalját nyalogatnod a pokolban. Így érzem magam mostanában és rettegek. Általában csak vasárnap esténként. Félek tőle. Elmúlik ez az egész. Nem nagyon törődtem ezzel, de jobban belegondolva annak sincs sok értelme, hogy nyomokat hagyjak. Az élet, jelenlegi, biológiai értelmében biztosan véget ér ezen a Földön nagyjából akkor, amikor a Nap elkezd fehér óriássá válni (az ilyen tömegű napoknál ez normális). Van egy határszám, amilyen tömeg felett fekete lyuk lenne belőle, de egyik sem megfelelő az élet számára itt a bolygón. Persze ez millió évek múlva esedékes, szóval tartós tejet még veszünk. Az apró dolgok múlandósága zavar. Hova tűnik el az a perc, amikor még vörösbort kortyolgattam és arra gondoltam, hogy lehet, hogy megírom a gondolataimat. Értem én, hogy ez a dolgok rendje. De. Ha nem lennék ennyire boldog, nem félnék tőle ennyire. Talán aki nem boldog, nem is fél ennyire. Ha nem tudom meg sosem, hogy milyen jó érzés számítani valakire, valakit ennyire szeretni, ennyire ragaszkodni a családomhoz és élvezni a velük töltött perceket, akkor nem hiányozna sosem. Nem hiányzik persze most sem, de félek tőle, hogy egyszer fog. Sajnálom értelmetlen baromságokra az időmet. Persze nagyon sok értelmetlen hülyeséget csinálok. De a múltkor eszembe jutott valami. Volt egy zongorista, aki játék közben néha felkiáltott: "Most lőjetek agyon!". Annyira boldog volt, hogy úgy érezte ennek most kell véget érnie. Én nem vagyok itt. De volt már, hogy így éreztem. Kundera szerint az ember vágyik az ismétlődésre. Hiszen az ismétlődés az új elkerülése. Az elmúlás elkerülése. Én is erre vágyom.

Istenem. Vigyázz nagyon a szeretteimre és a barátaimra, hogy ennek a kucorgó szívnek itt belül még sokáig ne kelljen félnie. 

Címkék: gondolkozós

Második rész

 2011.03.18. 10:46

Ott hagytam abba, hogy volt egy remekbeszabott koncertünk. Megmámorosodtunk a sikertől és az elkövetkező hetekben meglehetősen sokszor tekintettük meg a felvételeket. Az igazat megvallva, tudtuk mi azt nagyon jól, hogy ez itt bizony nem a Queen együttes, de attól még nagyon jól éreztük magunkat. Azt hiszem novemberben elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy felvegyük a demónkat. Ehhez kiválasztottuk a tarjáni Aichon stúdiót, ahol nagyon sok rokkprodukció nem készült – sramli annál inkább -, de ez minket a legcsekélyebb mértékben sem zavart. Még soha egyikünk sem volt stúdióban azelőtt. Halvány lila elképzelésünk sem volt róla, hogy mi is fog történni. Ákos megbeszélte az időpontot, egyeztetett mindent, aztán elindultunk az összepakolt cuccokkal. Arra már nem emlékszem, hogy hogy történt a fuvar. Gondolom Ákos édesanyja tevékenyen részt vett ebben is. Amikor megérkeztünk, akkor először is összeismerkedtünk a hangmérnökökkel és cigarettázásba, valamint terepfelmérésbe kezdtünk. Ákos összerakta a dobot és a hangmérnök bemikrofonozta. Itt jött az első meglepetés. A neve metronóm volt. Rövid, de elkeseredett küzdelem után rájöttünk, hogy művészi kiteljesedésünkben ez az eszköz nagyban meg fog minket gátolni, ezért mellőztük a dobfelvételeknél. Ákos rengeteget káromkodott, de felütötte az első öt számot. Sorban felvettük a hangszereket. A gitárt egy Big sound márkájú, a késő-reneszánszból származó és ennek megfelelően vastag rozsda- és mocsokréteggel ellátott húrokkal felvértezett hangszer szolgáltatta. A hangzásért egy Zoom1010-es effekt volt a felelős. Vonalból. Akinek ez nem mond semmit, az képzeljen el egy fésűt, meg egy selyempapírt, meg egy hullarészeg orángutánt, ami nagy lelkesedéssel ezen játszik. Na, olyan hangja volt. Ezeken a felvételeken még Karesz a hivatalos énekes és Sanyi basszusgitározik. Jómagam vokálként és művészeti vezetőként tevékenykedtem a gitáron kívül. Azt hiszem itt nem is mertünk nagyon piálni, bár akkor sem jogsim, sem alkoholproblémám nem volt, szóval ez azért nincs teljesen kizárva.

A nap végére el is készült a nagy mű, amin a következő öt szám kapott helyet: Kérlek szépen, a másodiknak nem is jut eszembe a címe. Ja, de. Álompár. Aztán Szőke, aztán Nem vagy egyedül (legnagyobb sláger a KISZ-klubban, ahogy Karesz fogalmazott négyezerszer), valamint a Pogózzatok papucsban. Az együttes fennállása alatt kevés dalt utáltam jobban, mint ezt az utolsót. Talán az oglidzsí nevezetű bűnöző néhány szösszenete közelítette meg ezt a szintet. Ettől függetlenül még az is lehetséges, hogy meghallgatom valamikor ezt a demót. Sőt most fogom, még ebéd előtt. Aztán majd ebéd után írok tovább. Először is le kell tölteni. Még szerencse, hogy a világhálón megvan. Nos, letöltöttem, hallgattam is. Mosolyogtam. Nagyon jó. Ha másra nem volt jó ez az egész, arra biztosan, hogy ha harminc év múlva meghallgatom valahogyan (már ha lesz bármi, ami lejátssza) akkor nagyon jól eszembe fog jutni, hogy milyen voltam nagyjából húsz évesen. Elmondjam? Akkoriban lett csajom is. Igazi, komolyan. Szekszuáltunk is, meg minden. Idősebb volt természetesen, mint én. Szellemileg meg nagyjából húsz évvel járt előttem, szóval ezuton is köszönöm, hogy elviselt. Majdnem minden hétvégén már remegtem az izgalomtól, hogy ma miféle szuper mókában lesz részem. A szuper móka az esetek nagy részében kimerült abban, hogy picsarészegen egymáson nevettünk és péntek kora este reménykedtünk benne, hogy ma nem mi leszünk azok, akik a többiek nevetni fognak. Aztán ez vagy sikerült, vagy nem. Akkoriban remekül be lehetett piálni egy ezresből. Ezer Ft-ból. Tatán, a Kávéházban. Múlt héten 450 volt egy Pilsner.

Sóhajtozom csak, a mesélés meg nem halad. Valahogy most olyan gondtalan, habkönnyű bárányfelhőnek látom innen azt az időt. Igazából most sincs semmi problémám és tudom, hogy a régi szép idők most vannak, de akkor is. Az egyetemi kínlódás is megszépült. Akkoriban költöztünk össze a csajommal. A zenekar pedig kitalálta, hogy együtt tölti a szilvesztert. 2001. december végén már készen álltak a tervek, hogy micsoda istentelenül hatalmas odabaszás lesz majd itt szilveszterkor. Vásároltunk italt, nagyjából háromszor annyit, mint amennyit meg tudtunk volna inni négy nap alatt, ha háromszor ennyien vagyunk. Aztán kultúráltan szórakoztunk. Ákosnak ez a Rainbow6 nevű számítógépes játékot jelentette, Karesznak, Sanyinak és nekem a piálást és hőbörgést. Hajnal felé pedig másodszor tekintettük meg aznap a Horrorra akadva második részét. Érdekes, hogy most esett csak le, hogy a horrorra az itt a horogra akadva szófordulatra hajaz. Van, amit lassan értek csak meg. Arra emlékszem, hogy Karesszal egymásnak bizonygattuk, hogy még nem vagyunk álmosak és hogy még szinte be sem rúgtunk és a többiek puhányok. Amennyire rémlik, valamikor itt aludhattunk el mind a ketten.

2002 októberében vettük fel az első lemez hosszúságú izét. Jól emlékszem, Ákos? Akkor már nem volt csajom és durcás voltam a világra és minden berúgás alkalmával azzal a technikával próbáltam csajozni, hogy én mennyire szeretem azt a lányt, aki elhagyott. Természetesen ez nem valami sikeres technika. Akinek nem jutott önbizalom, szép külső, jó szöveg, vagy dagadó pénztárca, az néha kénytelen jópajtására, a szánalomra támaszkodni. Már jó ismerősként, lazázva jelentünk meg a tarjáni Aichon stúdióban, ahol végülis négy teljes napot töltöttünk. De ezt máskor mesélem már el. Többek között azt a részt is, ahogy Máté bekerült a zenekarba, meg hogy hogyan tartottunk dedikálást a Kávéban.

Címkék: koncert öröm zenés részegek

T EGY NYOLC - első rész

 2011.03.10. 18:14

 

Végre van időm írni. Itt ülök a vonaton és kifejezetten azért hoztam el magammal a laptopomat, hogy hátha megszáll az ihlet és csinálok valami hasznosat. Nem kifejezetten ez a leghasznosabb, amit csinálhatnék, de most ehhez éreztem a legtöbb kedvet. A TATU18 zenekarról szeretnék írni. Úgy kezdődött az egész, hogy én már a gimnázium végén rákkenroll sztárnak gondoltam magam, mert ott is volt egy zenekar, amiben gitároztam. Nem mondanám, hogy volt zenekarom, mert oda úgy vettek be legutolsónak, de valahogy úgy alakult, hogy lehettem ott is valami frontember szerűség. Ugyan a havonta elfogyasztott csajok mennyisége sajnos ettől nem emelkedett, sőt ez a szám egyáltalán el sem hagyta a zérót kezdetben, azért én nagyon jól éreztem magam a barátaimmal. Megtanítottak cigizni, sokkal többet piálni és úgy általában mindenre, amit egy 17 éves fiúnak tudnia kellett. Illetve egymást tanítottuk. Most ezt nem úgy kell elképzelni, hogy minket az utca nevelt és az öklünk a szikla, mert mindenkit szerető család nevelt, még az ekkoriban legproblémásabb Bandit is, aki sokszor kiabált anyukájával, annyira lázadt. Mi a lázadást gondos keretek között műveltük, szigorúan iskolaidő és a kötelességek után. Akármilyen megmosolyogtató is ez, nagyon jó visszagondolni rá. Megvolt a lecke, a tanulás, az edzés, aztán hétvégén meg talajra tettük magunkat, meg zenéltünk, vagy ezt a kettőt kombináltuk és úgy érzetük magunkat, hogy mi vagyunk a Nirvana az Offspring, a Toy dolls, a Sex pistols, a Tankcsapda, a FRL szomódi inkarnációja. Aztán sajnos minden véget ért az érettségivel. (Picsába, hogy ráz ez a vonat!) A zenekar feloszlott és akkor nyáron mint állástalan rokksztár, néha megnéztem alakuló tatai rokkzenekarokat. Az egyik ilyen volt a Kivert kutyafasz néven induló művészprojekt, amibe gitározni hívtak, amíg a gitáros megtanul gitározni. Aztán az lett a vége, hogy a gitáros nem tanult meg gitározni és én ott maradtam. Egy feltétellel maradtam. Kifinomult ízlésemet már akkor is sértette a cél nélküli otrombaság, ezért megkértem újdonsült pajtásaimat, hogy legyen már a zenekar neve Tatu18. Az hogy miért ez lett, az egy nagyon hosszú történet és kapcsolódik hozzá PaskaPista is és majd máskor mesélem el.
Megkezdődtek a próbák. A legelső felállásban Sanyi barátom, Ákos és én zenéltünk és Ákos elhívta valami haverját, aki állítólag bírja a pánkzenét, mint állat és csomó alternatív zenekart ismer és tudja az Alvin és a mókusok együttes szövegeit. Ez volt Karesz. Nem emlékszem pontosan, de szerintem október volt és fehér sállal a nyakán érkezett, amiről én azt hittem, hogy valami művészesítő kellék. Viszont a szövegeket szépen tudta, általában volt cigije és szeretett piálni, szóval hamar összecimboráltunk. Ákost egyébként onnan ismertem, hogy az előző zenekar dobosával, AjjerZolival együtt járt zeneiskolába. Meg onnan is ismertem, hogy egyszer valamikor együtt mentem vele suliba reggel. A suliig azt kérdezgette, hogy nincs –e valami jó témám. Ezt akkor még nem is értettem, viszont a téma létezését is tagadtam.
Beköltöztünk immár hivatalosan is Ákos nagymamájáékhoz a pincébe. A pince nagyjából olyan volt, mint amilyennek egy pincét elképzel az ember. Persze itt hordó nem volt, volt viszont nagyjából három teljesen apróra szedett Wartburg személygépkocsi, rengeteg tévé és alkatrész, szerszámok teljesen kaotikusan összehányva és a kis réseket régi és új keltezésű műanyag palackok foglalták el. Ezekben eredetileg bor volt. Egészen a megvásárlás utáni nagyjából harmincadik percig, amikor is Ákos nagybátyja, Gabi megitta. Az öregról érdemes lenne hosszabb értekezés formájában megemlékezni, mivel nagy tisztelője volt az alkoholnak, Jimmy Hendrixnek és a nőknek. Ezek ugyan nem feltétlenül elégségéges attributumok ahhoz, hogy kijelentsük, hogy valaki jó ember, de Gabi mindig nagyon-nagyon rendes volt velünk. Valamikor ő is zenélt és ezért elektrotechnikai szaktudásával ott segített, ahol csak tudott. Erősítőparkunkat egy darab 20 W-os gyakorlóerősítő és Gabi régi, otthon barkácsolt erősítője adta, valamint egy mikrofon, amit még a Lengyel Bandi szerzett valahonnan.
Szóval próbáltunk. Tankcsapda, Alvin, Offspring voltak műsoron, amikor megszületett az első két saját dal, hiszen a banda már a saját nagylemezről álmodott ekkor. Az első dal a Samu, a madár nevet kapta a keresztségben. Számomra ez teljesen érthetetlen volt, de azt hiszem valami olyasmiről szólt, hogy Samu, a madár elszállt és nem jön vissza. Illetve, hogy Samu, ez a kibaszott madár elszállt és nem jön vissza. A másik szám a poroltó címet viselte, hadd ne részletezzem. Legyen elég annyi, hogy senki nem volt képes megjegyezni az akkordokat, így a szám minden alkalommal másképp szólalt meg. Kísértetiesen emlékeztetett a szomódi (legendás) Farock zenekar Káosz című lemezére. 7 milliárd embertársunk nagy szerencséjére, ez a lemez sohasem készült el. A szöveg valami olyasmiről szólt, hogy a lírai én a szerelem hevében még a poroltóval is megdöngeti választott aráját a strandon, a női mosdóban. Természetesen a dalból nem hiányozhatott a feszültség sem, ezt a női főszereplő kétméteres Godzilla kedvese jelentette. Remek dal.
Az együttes harmadik dala immár kiforottabb dallam- és szövegvilággal rendelkezett. Ebben a főhős kifejti a nézeteit, miszerint ő pank és erre büszke. Volt egy nagyon epikus része is, amikor egy akkorddal addig feszítettük a dalt, amíg Karesz többször is elmondhatta –rendkívül szuggesztíven -, hogy az őt nem toleráló embertársait megveti, gyűlöli és utálja. Szép keretben, szép tartalom.
Villámgyorsan elérkezett az első megszervezett koncert is. Amikor megtanultunk egy csomó számot, akkor bejelentettük ezt minden elképzelhető fórumon. Ez technikailag a Tatai Ifjúsági Vöröskereszt vezetését jelentette, akik rendkívül segítőkészek voltak. Illetve volt, mivel ez Jámbor Krisztián barátom volt egy személyben. Valamikor nyár végén (2001-ről van szó) hatalmas koncertet szerveztünk. A tatai KISZ táborban. Kértünk kölcsön egy erősítőt az éneknek, aztán ennyivel egészítettük ki a hangfalágyúinkat. Nagyjából egyetlen feltételem az volt a koncerttel kapcsolatban, hogy az rendben van, hogy pénzt nem kapunk, de stagepass, az legyen, mert különben összevonom a szemöldököm. Akkoriban tudtam meg, mi az a stagepass. A koncert napján…. Hopp, azt elfelejtettem, hogy nem is ez volt az első koncert. Hiszen ez előtt még volt kettő az 5vös gimiben is. Az elsőn megdobáltak zsemlével. (LengyelBandi) a második nem volt szörnyűséges annyira. Kivéve talán azt a pontot, hogy az akkor még a zenekarban játsszó második gitárost nem dugtuk bele semmibe, ő csak pengetett. De ezeken még nem volt ott Sanyi és úgy van igazából, hogy csak onnan voltunk TATU18, hogy Sanyi beszállt a zenekarba. Vissza a nagyszabású koncerthez.
Már kora délután ott voltunk, csináltunk egy beállást, mint a nagyok, aztán kedélyes fröccsözéssel ütöttük el az időt. Igen ám, de rajongók nem akartak százával hömpölyögni, így az akkor már létező és csodás mobiltelefon-technológia segítségével értesítettük PaskaPistát és gengjét, hogy ugyan jelenjenek már meg az esemyénen. Egyébként a koncert apropójaként egy Vöröskeresztes tabor szolgált, szóval ha minden kötél szakad, ki lehetett volna terelni a táborozókat megnézni a koncertet. A koncertet a zenekar két részben tartotta meg, rengeteg saját számmal és még több feldolgozással, rengeteg pogózó fiatallal. Készült egy videófelvétel is, amin én szőke hajjal, jópár kilóval könnyebben nagyjából cigarettázom végig. Karesznak megvan a felvétel. Szeretném, ha meglenne DVD-n is. Bár amikor legutoljára átmentem hozzá, hogy nézzük meg, akkor megittunk fájdalmunkban egy tálca sört és Kareszt majdnem kirúgta a csaja. Mindezek ellenére a koncert után meg azt hittük, hogy na basszameg, ilyen a világhír.

Címkék: zene részegek tatu18

Apunak nincs fészbukja

 2011.01.20. 21:33

 Ezért ide teszem, hogy tudja hallgatni.

Dan Hadnagy by Dan Hadnagy

Címkék: öröm zenés

Régi kedvencem

 2011.01.03. 13:35

újból megtaláltam.

Részeg - magyar szótár:

Méezsör. - Szeretnék még egy (utolsó) sört kérni. 
N'düzed. - Kérem adjon tüzet, legyen szíves. 
Gyogizsdzsaj. - Nagyon vonzónak találom Önt, kisasszony. 
Möfaszan. - Bocsánat, nem értettem amit mondott. 
Huubaze. - Sajnos úgy érzem, hogy rövidesen rosszul leszek. 
Jjjjjaaaa. - Meglehetõsen fáradtnak érzem magam, talán jobb lenne ha valaki segítene hazamennem. 
Pisaba. - Megígérem, hogy többé nem fogok ennyi alkoholt fogyasztani. 
Amászikit - Legyen szíves engem is kínáljon meg a cigarettájából! 
Ö'nújm. - Nem érzem jól magam. 
Dedeneemá. - Köszönöm, barátom, nem kívánok több kevertet. 
Hosszmésõ. - Hozok még sört. 
Csejde. - Gyere ide barátom! 
Énnemkek. - Köszönöm, nem kérek többet inni … rövidet. 
Tesmonni háravn. - Elnézést, hogy megzavarom a diskurzust, de meg tudnák kérem mondani a pontos idõt? 
Eszökecczit. - Elszívok egy (utolsó) cigit. 
Hádeteteeztígyte? - Tényleg menni készülsz? 
Fiszk. - Fõúr, kérem a számlámat, legyen szíves! 

Itagzi. - Itt a taxim, ideje indulnom haza 

Címkék: vicces

Célok

 2011.01.01. 21:36

Megfogalmaztam a céljaimat is. Kíváncsi vagyok, mennyire tudok ezekre koncentrálni.

Sport. Konkrétan vannak számadataim is, de azokat nem tenném közzé, elég az hozzá, hogy nagyon sokat szeretnék leadni, ez heti három-négy edzéssel megvalósítható.

Nyelv. Angol felsőfokút vagy szakmai középfokú nyelvvizsgát tenni.

Másik nyelv. Év végére eljutni odáig, hogy legalább alapfokon beszéljek svédül a mostani makogás és teljesen bizonytalan őzés helyett. 

Gitár. Felvenni egy tutikurvajó albumot Dan hadnaggyal. Pár koncertet is adni és megtanulni dalokat. Hendrix, Guns, Metallica, Gary Moore, Clapton ilyesmik. Az alapokat, amik kimaradtak.

Más nincs. Vagyis, ha van is, akkor nem öltött ennyire tudatos formát. Mindenesetre sportolni ma már voltam és kitöltöttem egy angol tesztet is. Legalább jól kezdődik.

Drukkolni. Nektek mik a terveitek?

Címkék: gondolkozós sportolós

Kedves naplóm!

 2010.12.31. 17:54

Apámnak van egy munkatársa, akinek az a szavajárása, arra, hogy elintézi azt, amit kértél tőle, hogy "megcinöljük aptya, hogy a ló szopja csucsosra a fejedet". Idén sok jó is történt, meg történt nagyon sok szomorú dolog is. Viszont megpróbálunk a szomorú dolgokra is emlékezni, mert azoknak is kell egy kis kert az ember szívében. Idén leszoktam a cigarettáról és harcos anti-nikotinista lettem. Eltekintve attól az egy alkalomtól, amikor már semmit nem kellett volna magamhoz vennem, nemhogy cigarettát. Szánom-bánom. Minden szórakozóhelyen be kellene tiltani. Ráadásul vettem egy gitárt abból a pénzből, amit nem cigarettáztam el. Jövőre hatalmas terveim vannak. Megtanulom azt a szót, hogy "nem". Ennek a gonosz fehér varázslatnak köszönhetően remélhetőleg lesz időm az elmúlt tíz évben iszonytatóan elhanyagolt testnevelésre. Maradjunk annyiban, hogy nem hívhatnátok karácsonyfadísznek. Erről legyen elég ennyi, mert a tervezgetős része a könnyű a dolognak, a megvalósítás nagyon nem. 2010-ben sem tanultam meg gitározni, viszont feloszlott a zenekarom, amit tíz évig pátyolgattam. Szerencsére viszont lett egy zenekarom, aminek most nagyon örülök és ha segít az Isten, akkor jövőre felveszünk egy remekbeszabott lemezt. Meg lesz hangverseny is. Mivel a piálásban az elmúlt tíz évben nem várt sikereket értem el, mint megélhetési rokkandroll ezért semmiféle visszafogást nem tervezek ezt illetően, hiszen, ha ilyen jól megy, akkor miért is. Ami idén változott, az az, hogy egyre inkább boros vagyok. Sosem hittem volna. Panka apja megtérített. Viszont a mindenféle moslékokat már nem iszom meg, amiket régen. Kivétel, ha ún. szórakozom a barátaimmal. A lényeg, hogy faternak nem kell aggódnia, boldogság van és csak szomorú heteimben és hónapjaimban használtam önpusztításra az ivást, szóval ne stresszelj. Nekem minden gyönyörű és minden csodaszép, bár jöhetne a tavasz. Meg nagyon hiányzik a sport. De ugye ez megoldódik, mert tudok majd nemet mondani és akkor lesz időm. Remélem lesz időm zenélni sokat, mert annál csodálatosabb dolog kevés van, amit az ember magával tehet. Komolyan tanácsolom, hogy menjetek el a Józsihoz Komáromba és vegyetek gitárt. Zenéljetek! Ezt kívánom Nektek 2011-re. Meg egészséget. Ha az lesz, akkor a többit megoldjuk valahogy. Megcinöljük, aptya.

Címkék: ünnep gondolkozós

Szerintem meg

 2010.12.22. 11:42

az összes sivító és a sajtószabadság halála felett a haját tépő médiumnak a jó kurva anyját. Másodszor pedig a Luxemburgi külügyminiszternek is emlegetném édesanyját olyan kontextusban, aminek nem feltétlenül örülne. Hát mondjuk mégis kicsoda ő ahhoz, hogy egy tőle hozzávetőlegesen 2000 km-re levő ország belügyeibe ugasson bele, még akkor is, ha az baromság. Teszem azt, ha akkora istentelen lábbal tiprása lenne a szabadságjogoknak ez az új törvénytervezet, akkor megérteném, de miután utánaolvastam, úgy érzem, hogy nem feltétlenül válik ez kárára senkinek. Kivéve annak, aki már most is visít. Mi baj lesz pl. abból, hogy a reklám ugyanolyan hangos lesz, mint az azt megelőző műsor? Vagy pl. szigorodik az, hogy miféle eszeveszett, erőszakot, butaságot, vért és szexualitást közvetítő műsor kap 12-es besorolást. Vagy, hogy a híradókban lehessen már szó arról is, ami tartást ad egy közösségnek, ne csak olyanokról, ami után még kevésbé mersz kimenni az utcára és sanda szemmel nézel a szomszédra. Megmondom őszintén szarok rá, hogy más mit gondol ebben a kérdésben és egyre inkább a határozott véleményem az, hogy akármilyen módszert is találtak ki a mindenféle médiumok minimális megrendszabályozására, az még mindig nagyon gyerekcipőben jár ahhoz képest, amit én akartam csinálni, amikor megláttam Stohl Bucit a tévében ismét, vagy amikor minden nap véletlenszerűen belefutok legalább kétszer a Való világ 4 című véglényekkel megtömött műsorba úgy is, hogy a lehető legminimálisabban nézek tévét. Az imént fejeztem be a száz év magány című könyvet és állítom, hogy több embert ölnek meg benne, mint a Terminátor összesben. De akkor is, abban a könyben van valami emberi. Amiről eddig beszéltem, abban egy szemernyi sincs. 

Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy a jogszabályi folyamatokat egyáltalán nem látom át, de az biztos, hogy akármennyire lehetetleníti el ez a törvény az ún. magyar írott és íratlan sajtót, nagyon kevés áldozatát fogom megsiratni. Igazából erre akartam kitérni, az elején kicsit talán elragadtattam magam.

Címkék: gondolkozós köcsögállatok

Eddig nem

 2010.12.17. 09:13

igazán az apró-cseprő terveim szerint alakul ez a nap. Persze elöljáróban hozzátenném, hogy minden a világon a legnagyobb rendben van számomra és tudomásom szerint mindazok számára, akiket szeretek. Inkább úgy mesélném, hogy történt pár fura dolog. Hm. Mégsem hívhatom furának, mert van olyan is közte, ami egyáltalán nem fura, hanem megszokott és idegesítő. Kérdés, mit nevezünk idegesítőnek, ugye? Mondjuk engem, mert nem térek a tárgyra. Kezdjük az elalvással. Az utóbbi időben megszokott, de azért bosszantó, hogy az ébresztő ellenére még szülési fájdalmak közepette hánykolódom az ágyban és győzködöm magam, hogy igazából nem is kell mennem sehova és szombat van és csak az előző este megivott vörösbor miatt álmodok ilyen baromságokat. Aztán felkecmeregtem, megtettem a reggeli teendőimet (tisztálkodás, kávézás, csajom dédelgetése, saját magam győzködése, hogy el tudjak indulni) majd elindultam. Iszonyatos hideg volt kinn, akármilyen Celsius fokot is mértünk. A vonat késett. Ez már csak természetes. Ám, amikor megérkezett, akkor néztem csak igazán nagyot. Felszálltam és hirtelen 1999-ben találtam magam. Műbőr ülések, régi koszladék kocsik. Gyorsvonat. 2560 Ft-os jegy. A legjobbat nem mondtam. Minden ablakon gyönyörű jégvirágok és istentelen hideg. Valamint sötét. Az állomásokon felkapcsolták a villanyokat. Ezt nem tudom miért nem lehetett folyamatosan. Szóval nagykabátban ültem Pestig. Pesten is nagyon hideg volt. Havazott. Leszálltam a villamosról a Petőfi hídnál és elindultam az irodába. Útközben találkoztam egy hajléktalannal, akik Fedél Nélkül újságot árult. Gondoltam adok neki egy kis pénzt. Benyúltam a zsebembe, aztán csak egy 50-est találtam. Gondoltam, nem is adom oda, ne nézzen már sóhernek. Tudjátok, hogy van ilyenkor. Sodor a tömeg, igazából nem állsz meg, nehogy ránézz. Aztán valami racionális indokot súg egy hang a fejedben. Hogy miért ne adj neki. Na az a hang a sátán. Én most nem hallgattam rá, odaadtam az ötvenest. Egy idősebb nő volt a hajlékony. Kesztyűben állt és ahogy rám nézett, mind a két szeme könnyben úszott. Természetesen nem azért, mert végtelenül bőkezű mecénási tevékenységem ennyire meghatotta, hanem azért, mert kifújta a szemét is a szél. Nem is tudom, hogy így mondják -e. Aztán bejöttem az irodába. Gondoltam viszek neki egy teát. Aztán arra gondoltam, hogy teához mégiscsak hozzájuthat, viszek neki egy forró csokit. Kiálltam a haboscukrosfiszfaszos tripla csicsamokkacsínóra váró titkárnők sorát és közben azt éreztem, hogy én vagyok aztán az ember. A jószándék. Természetesen azon önző indokból kiindulva, hogy ha jót csinálok, akkor nekem is jó. Majdnem futottam vissza a forró csokival. Közben elképzeltem, hogy hogy fog neki örülni és akkor én is hogy fogok neki örülni. Lelövöm a poént. Most ittam meg az alját a forró csokinak. Pedig nem is szeretem, ráadásul tuti hízlal, mint az állat. Mit gondoltok, miért én ittam meg? Elárulom, nem azért, mert rámtört az irigység. Elkövettem egy hibát. Arra nem gondoltam, hogy lehet, hogy a hajléktalan is ember. Nagy jócselekedetmániámban ez kiment a fejemből. Hogy ugyanolyan ember, mint én. Nem szerette a forrócsokit. Van ilyen, na. 

Címkék: budapest öröm vicces gondolkozós

Összevissza

 2010.12.15. 11:12

Elaludtam. Hideg a víz. Most meg túl meleg. Nem borotválkozom. Pötyögök a gitáron. Megpuszilgatom a csajomat. Pötyögök a gitáron. Szállj el, kicsi szárny. Hallgasd Jimit. Lassan világosodik az ég alja. Igazából nem világos, csak látni, hogy majd egyszer az lesz. Kávét iszom. Isteni az illata. Egész nap marni fogja a nyelőcsövem. Az illat miatt megéri. Tejjel iszom, úgy nem bánt annyira. Pam, pamm. Pötyögök a gitáron. Felöltözöm és elindulok a vasútra. Hó mindenhol. Fényképezek, aztán rohanok. Fogom a táska pántját, mint az iskolások. Szemembe húzva a sapka. Izzadok már. Jegyet veszek, kiszaladok. Késik a vonatom. Pestig olvasok. Közben próbálom magam olyan nagyszerűen érezni, ahogy csak lehet. Olvashatok. Adomány már ez is. Meleg, biztonságos helyen, olvasok. Kelenföld. Melegebb van, nincs hó. Hajléktalanok. Szürke hó és valami ragadós mocsok minden falon. A földön emberek. A restinél pálinkát és vodkát isznak. A vodkának nincs szaga. Csak a részeg embernek van. Pam, pamm. Olvasok még mindig. Lehajtott fejjel gázolok a közönyös tömegben, fel sem nézve. Át a fásult és legbelül reszkető szívek között. Senki nem mondja nekik, hogy "nézd mi minden szépet láthatsz!". Ha látja is, nem érti. Úgy érzi, hogy egy reggel nem neki szól. Hogy egy havazás nem neki szép. Olyan ez a város, mint egy 80-90 éves díva. Túl a hatodik férjén. Kisminkelve, a haja fodrászolva, szép ruhában, illatosan, de ha közelhajolsz már érezni azt az öregszagot. És látni az árkokat a bőrön és látni, hogy itt a szépség odalett. Bár egy dáma meg tudja őrizni a méltóságát, de ez a város belülről rohad meg. Azoktól, akik benne laknak. Mint akit titkos féreg foga rág. Pam, pamm. Gitározás. Egyszer azt játszottam, hogy próbáltam emberekre mosolyogni. Talán már írtam is róla. Akkor próbáltam, amikor nekem is nagyon nehezen ment.

Címkék: budapest gondolkozós

Gitár és más is

 2010.12.07. 12:16

Tavaly ugye eladtam a gitáromat egy szegedi egyetemista csávónak. 55 000 Ft volt az ár. Előre odaadott 10 rugót, aztán elvitte a hangszert, de előtte írtunk egy adásvételit, hogy február végére kifizeti az egészet. Ez nem történt meg, telefonálásra nem válaszolt, emilre szintén nem. Egyszer sikerült elérni, akkor azt mondta, hogy Angliában volt és most jön haza, mert meghalt az apja és azért nem tud fizetni. Azt mondtam jól van. Közben nagyon szar hónapjaim voltak valamiért, nagyon kellett volna a pénz. Aztán egy idő után meguntam az egészet és felkutattam az apja számát. Háziorvos valahol Baja környékén. Mondtam magamnak, hogy akármi lesz, felhívom a vezetékes telefonon, legfeljebb felveszi az anyja és akkor majd neki megmondom, hogy szóljon a kisfiának, hogy fizethetne. Aztán legnagyobb meglepetésemre az apja vette fel a telefont. Mondtam neki, hogy meglepően jó erőnlétben találtam annak ellenére, hogy egy hónapja eltávozott. A halott ezen nagyon meglepődött és megérdeklődte elhunytának részleteit. Megadtam neki a kért információkat. Sajnos ez sem mozdította előre az ügyet jelentősen. 

Most ott állunk, hogy lassan eltelt egy év és a barátunk még mindig nem fizette ki a gitárt. Azonban az imént én voltam a világ balfasza, mert megírtam neki, hogy hagyja a picsába, mert könnyebb lesz a lelkem, ha a maradék szaros 5000 Ft-ra már nem várok. Legyen vele boldog. Meg azt is megírtam neki, hogy a pofámról leégne a bőr, ha én csinálnék ilyet. Nem vagyunk egyformák.

Viszont tegnap meglepődve vettem tudomásul, hogy lett egy csövim. Pankának meséltem, hogy mivel így is száztizennyolcezer kilogrammot nyomok, a cégnél kapott Mikulás-csomagot a csövinek szántam. (sajnos azonban nem kaptunk). Erre Panka megkérdezte, hogy "Van saját csövid?" Mondtam persze, hogy nincsed, de szerinte, ha már tudom, hogy hol ül, akkor van. Most aztán ittmaradtam a felelősségvállalással meg mindennel. Növényt se nagyon akartam, nemhogy csövit. De ha már így alakult, néha viszek neki majd enni. Akármilyen idiótán is hangzik ez. Ma még nem voltam valami felkészült, így a nálam levő apróval vásároltam meg, hogy ne kelljen odafigyelnem. Szörnyű érzés ám észrevenni őket. Rendesen ránézel és ha elkap az érzés, hogy ő is ember, akkor már hihetetlen nyomorultul érzed magad. Márpedig, ha a szemébe nézel, akkor ez elkerülhetetlen. Akkor már nem egy cigarettázó rongycsomó, aki koszos, büdös és csak zavar. Akkor már nem "minekélazolyan". Ott előtted alakul át emberré, múlttal, tragédiával, nevetéssel és egy bizonytalan és zűrös jövővel. 

Aztán ha esetleg meg is szólítana, csak annyit tudnék nyökögni, hogy: "Én készültem, tanár Úr, esküszöm készültem."

 

 

Címkék: gondolkozós abszurdisztan köcsögállatok

Ajándék

 2010.12.06. 09:14

Reggel eszembe jutottál a villamoson. Azt hiszem ismerlek már. Nem mondom, hogy jól tudom, hogy ki vagy, de úgy hiszem, a barátom lettél. Az ember életében rengeteg az öröm és rengeteg a bánat is. Karácsonyi ajándékot akartam adni, de nagyon giccses lett volna, így inkább megírom. Tudom, hogy mit szeretnél csinálni a legszívesebben. Ha bármit választhatnál, hogy mit szeretnél dolgozni. Meglepődtem, amikor hallottam, aztán rájöttem, hogy tökéletesen illene hozzád. Sajnos nem mindig csinálhatjuk azt, amit szeretnénk. Én sem gitározhatok egész nap. De mindig szakítok rá időt és a magam módján próbálok fejlődni. Csak magamnak. Örömet okoz. Fogadj el tőlem egy tanácsot. Ezt adom ajándékba. Szánj időt arra, amit szeretnél csinálni. Engedd, hogy kiszabaduljon belőled mindaz, aminek a szabadon engedését csak tervezed. Sokkal jobb lesz az életed. Vegyél el időt az értelmetlen tevékenységekből, a semmittevésből vagy bárhonnan, ahonnan csak tudsz. Ha egy napon már nagyon jól fogod csinálni, amit szeretsz, akkor örömet fogsz okozni másoknak is. Sok embernek. Most is így van ez. Ha igazán végiggondolod, akkor pedig már igazán megéri, nem? Ez persze mindenkire vonatkozik. Fúrjatok, faragjatok, írjatok, szeressetek, érdeklődjetek, dobjatok fát a kazánba, öltöztessétek ünneplőbe a lakást és a lelketeket, zenéljetek, énekeljetek és éljetek. Közeledik az ünnep és minden apró dolog, amit tesztek segít ennek a döglődő világnak, hogy egy picit annak lássa magát, ami soha nem volt. Egy tökéletes helynek Neked.

Boldog karácsonyt előre is!

Címkék: ünnep öröm

A zene

 2010.11.14. 19:20

Platón mondta és mennyire igaz.

A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet, amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja. 

Címkék: zenés

Árak

 2010.11.11. 20:34

Azt elfelejtettem megírni, hogy a Cortért 50 papírt, a Variaxért 100 papírt és a Workbench programért 20 rugót kérek. Az árak mérsékelten alkuképesek. 

Hangszer eladó

 2010.11.10. 14:59

Hangszer miatt forgolódom megint. Épphogy megszerettük egymást az új gitárommal. Máris el szeretném adni. De most az összeset. Egy darabot akarok. Az igazit. Vagy legalábbis az ahhoz nagyon közel levőt. Már kinéztem. Nagyjából kétszázezer Ft körül mozog az ára. Ha ésszerű határokon belül mindent eladok, akkor nagyjából lesz annyi pénzem. Persze ettől még nem tanulok meg gitározni. De akkor legalább nem lehet a hangszerre fogni. Hogy ez egy rendes hangszeren másképp szólna. Hogy egy rendes hangszeren le tudnám fogni. Hogy egy rendes hangszeren szólna a hang addig, amíg kell neki. Szeretnék egy minőségi, jó hangszert. Ehhez viszont el kell adnom az összes mostanit. Kicsit szenvedély ez. Szerelem. Beteljesületlen, de mivel már dolgozik az agyamban a bogár, ezért valahogy meg fogom oldani. Kell nekem, birtokolni akarom. Azért kell, hogy kiengedhessek valamit, ami szüntelenül rázza a láncait odabenn és egyre tutul és zsolozsmázik a fejemben, ha nem zenélek. Azért is kell, mert néha úgy érzem, hogy kiszagolok valamit ebből a világból, a hogyanjából és a mikéntjéből és egyszer egy jó hangszerrel szeretném elmondani neked. Hogy értsed. Hogy amikor megérted, én is megértsem.

Szóval akinek kellene egy Line6 Variax 300-as gitár, vagy egy Cort KX-5, vagy egy Line6 Variax Workbench szoftver a gitárhoz, az ne kíméljen! 

Szeretnék egy ilyet! 

Címkék: gitár zenés

Nem alszom

 2010.10.31. 02:26

ma éjjel. Nem tudok. Cikáznak a gondolataim. Főleg arról, hogy tulajdonképpen mi értelme is van annak, hogy az ember él itt a Földön. Magamra nézek és látok mindent. A tenyerem. A kezemen a hegeket néhol. Ismerem a testet. Tudom, hol vannak rajta úgymond hibák, hol fáj, melyik része hogyan mozdul, ha akarom. Ha akarom. Halvány elképzelésem sincs hová van az a bizonyos 21 gramm elzárva benne. Belegondolni is szédítő, hogy valamikor az idő hajnalán volt az egy pontba sűrűsödött anyag. Ott egyek voltunk. Te meg én. A testemet alkotó összes atom a tiéddel egyetlen helyen tanyázott. Egyetlen kiterjedés és idő nélküli pontban. Aztán ugyanabból a pontból lett az egész univerzum. Milliárdnyi csillag, bolygó. És pontosan úgy, ahogy szegény Douglas Adams megírta. Egy jelentéktelen galaxis egyik spirálkarjában csücsül egy szintén jelentéktelen kék bolygó, aminek majomtól származó lakói a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartják. És itt ülök a kisszobában. Én, a majom. Ésszel felmérhetetlen távolságok és korok. Áthidalhatatlan. Megfoghatatlan. Hiába teszel bármit is. Piramist is építhetsz, néhány millió éven belül a nap - Ré - eléri azt az életkort, amikor elkezdi felélni a fűtőtartalékait és akkorára dagad, hogy bekebelezi a földet. Persze addigra minden egyes tettünknek a leghalványabb nyomát is elmossa majd az idő. 

Ha tényleg ennyire nem számít és nincs értelme, akkor miért fáj olyan sokszor? Miért kell szorongani, hogy nehogy elveszítse az ember a szeretteit? Vigasztaljon a tudat, hogy az univerzum nem felejt? Az energia nem vész el, csak átalakul? Hogy a lepke szárnya is okozhat forgószelet? Ezt legalább tudom, hogy így van. De hol van, aki felel a kérdésekre, amiket nem is merek hangosan feltenni? Magamban kell megkeresnem?

Egyedül vagyok. A szerelmem a szomszéd szobában alszik. Féltem. Féltem mindentől. A családomat is. Az embereket. A jó embereket. Nagyon rossz látni a jó emberek fájdalmát. Mégis túl sokszor van benne részünk.

Van egy cserkész szabály. Nem tudom pontosan idézni. Az a lényege, hogy hagyjad tisztábban a táborhelyet, mint ahogy találtad. Pontosan igaz ez az életre is. Talán nem kell a többi részét megérteni és a miérteket sem. Egyelőre ez elég lesz nekem. A végén úgyis csak a szeretet és ez számít.

Jó utat! Találkozunk még!

Címkék: szomorú

Határtalan örömmel

 2010.10.27. 15:20

veszem tudomásul, hogy mai világunkban is megmaradt a hagyományos posta intézménye. Sőt, talán még fontosabb is, mint valaha. Egy interneten írt bithalom közelébe nem ér egy színes, szagos levélnek. Az elmaszált betűk, a papír gyűrődései, súlya, a boríték, a levél. A személyesség és figyelmesség emelik az e-levél fölé a hagyományos levelet. A rá fordított drága idő. Másnak nem tudom tulajdonítani azt, hogy 

a Magyar Nemzet kultúra rovatának vezetője, a Hír TV, a Pesti Est, az Index.hu kultúra rovatának vezetője, a Quart.hu, a Zene.hu, a Music.hu, a Class.fm rádió, a hardrock.hu, a langolologitarok.blog.hu, a b-oldal.blog.hu, a József Attila irodalmi kör, a punkportal.hu, a tatai tehetségek pártfogójaként tetszelgő emberek, a fenomenális tatai TV és nagyjából 20 másik hasonszőrű kultúratámogató annyit nem tudott visszaírni a levelemre, amelyben értesítettem az Égi kávéház megjelenéséről, hogy "Nahát, beszél!". Pedig nem reklámot kértem, hanem kritikát és segítséget.

Egyúttal szeretném megköszönni azoknak, akik visszaírtak, vagy bármilyen formában lehetőséget biztosítottak a megjelenésre, vagy adtak bármiféle visszajelzést.

Címkék: szomorú gondolkozós

Itt a vége, fuss el véle

 2010.10.21. 11:27

Azt hiszem nem lesz több blogbejegyzés. Egyrészt nincs időm írni, másrészt meg egy boldog ember nem ír. Ez lesz a legnagyobb probléma a dalszövegírással is. Úgy látszik a közeljövőben nem lesz elég az, hogy világra szülöm a nyomoromat szövegek formájában, hanem valahogy meg kell teremteni mesterségesen azt a lelkiállapotot. Érdekes lesz. Ugye még nem írtam, hogy mi a második pont. A második pont. Itt volt a nyelvem hegyén. Nagyjából egy perce. Eléggé lassan gépelek, pedig már volt amikor azzal hencegtem, hogy milyen gyorsan megy. Most nézem, hogy leírtam a másrészt-es részt. Nincs miről írni. Apró-cseprő bosszankodással nem fogom nyomasztani az esetleges olvasókat. Abban, hogy nagyon jól vagyok, minden rendben, ezer dolgom van, lássuk be elég kevés a bulvár. Gondolkoztam rajta, hogy valami érdekfeszítő dologba belefognék, de most nincs időm a nyakamba venni valami nagyszabásút. Arra is gondoltam, hogy írok néhány sort azokról a technikai problémákról, amikkel szembekerülök a gitározás, néhazongorázás és rendkívül sok felvételkészítés során. A problémám ezzel csak annyi volt, hogy

a) ki olvasná, mert én tuti nem,

b) lehet, hogy komplett baromságokat hordok össze, az meg égő. Valamint a nagyrésze úgyis pénzkérdés én meg rámentem arra, hogy azzal főzzek, ami van.

Persze a fentebb leírtak fényében fenntartom a jogot, hogy akármikor írjak napi kétszer szenvedéseimről, a MÁV-ról (egyébként ma akartam erről ismét), gitározásról vagy csak arról, hogy egyszerűen nem lehetek elég hálás. Persze néha megerőltető hálát érezni. Pl. a MÁV iránt, de a megfelelő oldalról nézve egész szép azért az élet. A MÁV természetesen ennek ellenére egy dilettáns hülyék által irányított kalap szar.

Címkék: gondolkozós

Égi kávéház

 2010.09.28. 21:11

Szaros is, büdös is, de ma dél körül megszületett gyermekünk két és fél éves vajúdás után. Itt tudod letölteni, meghallgatni: egikavehaz.uw.hu 

Terjesztheted nyugodtan, ingyenes. Remélem tetszeni fog, rengeteg munkám van benne. Amikor azt írom rengeteg, akkor azt úgy értem, hogy nagyon-NAGYON sok. :)

Címkék: öröm zenés

De szeretnék

 2010.09.14. 22:18

 megtanulni úgy jól gitározni. Mármint nagyon jól. Meg zongorázni. Azt csak picit is nagyon szeretnék tudni. Szeretnék sportolni sokat és jól teljesíteni a munkahelyemen. Többet látni a szüleimet. Mindenkivel találkozni és piálni hétvégente és henyélni a tóparton. Mindenre csak idő kell. Az van egyre kevesebb. Mindent akarok és elhiszem minden nap, hogy holnaptól tudom teljesíteni a tervet. Minden nap fél óra gyakorlás, heti három sport, szülőlátogatás, haverok, pihenés. Egy darabig tudom is ezt csinálni. De mostanában, amikor azt tervezgetem, hogy hogyan és miféle nagyszabású tervvel fogok megszerezni valamilyen tudást, testalkatot, képességet, fénylő glóriát, néha elfog a félelem. Mivan, ha a nagy hajszolásban elveszítem azt, aki miatt mindezt megéri csinálni. Amikor ezt a kérdést felteszem magamnak, tudom, hogy ő segíteni fog mindenben, amit szeretnék. És megnyugszom. Nyugodtabban maradok fakezű gitáros, egykezes zongorista, bulikból egyre többet hiányzó és Dundiego de la Vega.

Címkék: gondolkozós

Minden rendben

 2010.09.01. 14:17

Egy fiatal gyerek szalad a tóparton. Minden kicsit kusza, kifakultak a képek. Minden picit gyorsabban mozdul mint a valóságban. Hangja nincs a mozdulatoknak, de azért látod, hogy fúj a szél. Apa és anya egymás mellett sétálnak, a gyerek pedig rohangál a játszótéren. Az már az ő birodalma. Felrúgja az avart, szalad a nagyszőrű németjuhász után. Meg kell pisiltetni és a kisember pucér fenékkel áll a fánál. Mellette az apja. Az apa nevet. Apun piros garbó, anyán nagykabát. Senki nem jár most arra, talán megnézik a kis malmot is. Anya most löki a gyereket a hintán és repül a hinta és nevetnek. Apa mesét mondd, történelmeset. Szépet és szomorút és igazat. A gyerek most már huszár és Mátyás király és nagy költők vére zubog az ereiben. Száguld végig az erdőn mellette rohan sírig hűséges harcosa. Elfoglal mindent, megbosszul és övé lesz a királylány.

Aztán a király és huszár a szülők szerint fázni kezd és hazasétálnak. 

Címkék: zenés gondolkozós

süti beállítások módosítása