Azt hiszem nem lesz több blogbejegyzés. Egyrészt nincs időm írni, másrészt meg egy boldog ember nem ír. Ez lesz a legnagyobb probléma a dalszövegírással is. Úgy látszik a közeljövőben nem lesz elég az, hogy világra szülöm a nyomoromat szövegek formájában, hanem valahogy meg kell teremteni mesterségesen azt a lelkiállapotot. Érdekes lesz. Ugye még nem írtam, hogy mi a második pont. A második pont. Itt volt a nyelvem hegyén. Nagyjából egy perce. Eléggé lassan gépelek, pedig már volt amikor azzal hencegtem, hogy milyen gyorsan megy. Most nézem, hogy leírtam a másrészt-es részt. Nincs miről írni. Apró-cseprő bosszankodással nem fogom nyomasztani az esetleges olvasókat. Abban, hogy nagyon jól vagyok, minden rendben, ezer dolgom van, lássuk be elég kevés a bulvár. Gondolkoztam rajta, hogy valami érdekfeszítő dologba belefognék, de most nincs időm a nyakamba venni valami nagyszabásút. Arra is gondoltam, hogy írok néhány sort azokról a technikai problémákról, amikkel szembekerülök a gitározás, néhazongorázás és rendkívül sok felvételkészítés során. A problémám ezzel csak annyi volt, hogy

a) ki olvasná, mert én tuti nem,

b) lehet, hogy komplett baromságokat hordok össze, az meg égő. Valamint a nagyrésze úgyis pénzkérdés én meg rámentem arra, hogy azzal főzzek, ami van.

Persze a fentebb leírtak fényében fenntartom a jogot, hogy akármikor írjak napi kétszer szenvedéseimről, a MÁV-ról (egyébként ma akartam erről ismét), gitározásról vagy csak arról, hogy egyszerűen nem lehetek elég hálás. Persze néha megerőltető hálát érezni. Pl. a MÁV iránt, de a megfelelő oldalról nézve egész szép azért az élet. A MÁV természetesen ennek ellenére egy dilettáns hülyék által irányított kalap szar.