Futni voltam. Letusoltam és a tükörbe bámulok.Igen. Ez itt mind én vagyok. Vagyok a kék szemek, a borostás áll, a kezdődő nagy toka.Vagyok a lelkem és vagyok a szívem, szenvedélyeim birtoka. Vagyok az agy, mely számol és mérlegelVagyok a láb, amely sétálni visz…

 Halló! Először is, nagyon boldog szülinapot Stukkernak. Stukkernek. Másodsorban. Úgy néz ki, hogy hétvégére meggyógyulok. Már ha okosan kifekszem ezt a rosszkórságot. Holnap reggel megyek a piócásemberhez, aztán ő majd elviszi a háztul a rontást. Addig meg vereshammát kő…

Nekem kevés a szó, Nekem kevés az ölelés.Ha szeret valaki, én elhagyom.Ha szeretsz, az is csak sós víz ésÉn kimondhatatlanul szomjazom.

Megint Pilinszky:Magasba ülsz, lábad keresztbe ejtvearcátlan elhagyod magad,alkalmat adsz, és mintha rendjén lenne,a lámpa fénye majd beléd tapad.A levegő meg hosszu-hosszu szálona fogaid közt ki-beszáll.Messze sodor és kicserél az álom.Tükröd előtt fésülködöl tunyán.Vagy…

Hallo. Itt Marklar. Na jo, nem fogok igy beszelni. Viszont ekezetet nem irok, mert lusta vagyok, valamint masnapos. Tegnap kicsit megszaladt zeneszerzes kozben az italfogyasztasunk Gaborral, aztan mivel Tamas telefonalt ketpercenkent, hogy nem tud eltolteni tiz percet egyedul egy olyan helyen, ahol…

Adva van egy roppantul affektáló, egészen vékony, raccsoló és meglehtősen csúnyán selypítő fiatalember. Képzeljétek el, hogy elkezdi szavalni Edgar Allan Poe A holló című költeményét. Most elérkezik az utolsó sorokhoz. Érezhetően nő a feszültség. Az előadó apró ökle is…

Vége. Szürke. Nem találom. Nem mondtam el. Az én hibám. Álmomban esni kezdett. Az én hibám az is, hogy ha fáj? Ismétlődések. Kockakő. Ismeretlen fejek. Állomás. Ordit egy részeg ember. Talán nem vagyok hibás. Vacog a villamos. Tömött sorok.Az aluljáróban romlott, pisla fény.…

Az elso reszt kivettem.Viszont eszembe jutott egy idézet, szóval megkerestem. "Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetõdött egyszer egy faluba, és beleszeretett az elsõ házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a…

Miért képzeltem, ó én ostoba, hogy a világ díszlet csupán?Roppant, önző monológomhozLelkekből ácsoltam én sután.S az előadásnak minden nagy szavaFélelmem szülte hazugság talán,Hogy egyedül maradok a színpadonÉs az élet rám többé itt nem talál.Rettegve gázolok át…

Az élet néha furcsa.Én csak asszisztálok,Azt' itt állok tök hülyén.Csak kérdések vannak.S nem válaszol az én.Hova lett a mindent tudo egó?Az okostojás biológiai legó?Majd jön. Majd valaki összerakja.Te.Vagy én.Vagy nagypapa felrakja a padlásra.Akkor lesz teljesen az enyém.

Úgy látszik csak verseket tudok produkálni, azokból is csak ilyeneket nem pedig normális bejegyzéseket.Olyan bambán néznek.Így nézek vajon én is?Áhh! Kizárt!Én kivétel vagyok.Itt a metrón, a Valahová mindig sietőGép és emberszagú szélben a rabok.Mégis olyanok, mint én?Mindnek…

Be nem fejezett álmok nagy sora.Halni induló remények ostoba, naiv ostora.Hogyan legyek úgy levél az életen, Hogy egy törvényem van:Hullni kell nekem?De kapaszkodom még görcsösen,Fáradt ujjaim még utánakapnak, sGyermekek kezében végzi a lelkem,Ámulva forgatják, s a röptén…

Eddig ez a hét annyira remekül telt, hogy már azt sem tudom, melyik csodás dolgot említsem meg elsőként. Mondjuk a munkahelyemen legalább minden a legnagyobb rendben volt. Voltam szerdán checkup-on, aztán ottan azt mondták, hogy lehetséges, hogy felemelik a kis fizetésemet. Amit nem…

Az egyik utolsó Don Quijote vagyok. Roppant, önző szélmalmokat álmodok. Néha küzdök, de aztán, jaj, futok és Újabb szélmalmokban elbukok.És sehol egy Cervantes, aki e rabnak,E fáradt testbe zárt lüktető izomnak Szándékát sejtené. Vagy legalább egyPillanatra tapintaná meg…