Reggel

2008.04.17. 15:43

Vége. Szürke. Nem találom.
Nem mondtam el. Az én hibám.
Álmomban esni kezdett.
Az én hibám az is, hogy ha fáj?

Ismétlődések. Kockakő.
Ismeretlen fejek. Állomás.
Ordit egy részeg ember.
Talán nem vagyok hibás.

Vacog a villamos. Tömött sorok.
Az aluljáróban romlott, pisla fény.
Nem számit már semmi.
Semmi, csak Te meg én.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

mestahh | Szólj hozzá!

Címkék: szomorú gondolkozós versikés

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr36430088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.