aluszik már...

 2007.09.17. 22:49
Be nem fejezett álmok nagy sora.
Halni induló remények ostoba, naiv ostora.
Hogyan legyek úgy levél az életen,
Hogy egy törvényem van:
Hullni kell nekem?

De kapaszkodom még görcsösen,
Fáradt ujjaim még utánakapnak, s
Gyermekek kezében végzi a lelkem,
Ámulva forgatják, s a röptén kacagnak.

Címkék: gondolkozós versikés

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr52168918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása