Adva van egy roppantul affektáló, egészen vékony, raccsoló és meglehtősen csúnyán selypítő fiatalember. Képzeljétek el, hogy elkezdi szavalni Edgar Allan Poe A holló című költeményét. Most elérkezik az utolsó sorokhoz. Érezhetően nő a feszültség. Az előadó apró ökle is ökölbeszorul az utolsó mondatokba plántált szorongástól, 39-es cipellőjével toppant és az igyekezettől összehúzott szemmel, komolyan szavalja:
"Tépd ki csőlöd sssivemből! hagyd el ajtóm, tsúf madál!" S sólt a Holló: "Soha mál".
