töltöttünk már az új szobában. Érzékeny búcsút vettünk a régi kis lakástól és két napig káromkodva pakoltunk mindent dobozokba. A költözés szentimentális oldalából számomra az csapódott le, hogy mindent ki kell dobni, amit nem használsz. Az emlékeket, kacatokat, bizbaszokat, porfogókat pedig dobozba, nagybetűvel rávésni, hogy mi az és fel a padlásra. Az első éjszaka zökkenőmentes volt, belegeltem szépen Péteréknél és meglátogattuk a Dagatt zenekarának koncertjét a Szalonban, ami úgy látszik valami külterülete az országnak, mert itt még lehet bagózni nyugodtan. Ezt kihasználva okosan rá is böktünk egy cigire, amitől faszán rosszul lettem. Hiába, nem vagyok már mai csóka. Kitartóan próbálkozom ezzel a visszaszokással, de nagyon rosszul megy. Lehet, hogy fel is adom. Viszont vasárnapra kelve kellemes fejfájás és a feleségem ébresztett, hogy mehetek máris dobozokat pakolni. Ezt csináltam délután négyig. Sajnos ezt csak úgy vagyok képes kivitelezni, hogy teljesen kikapcsolom az agyam. Ennek folyománya, hogy a mellőzött szerv este, amikor ismét visszakapcsolom fénysebességre vált és igyekszik behozni a lemaradást, aminek következtében a gazdi - az az én - nem tudok aludni. Utálom az inszomniát.