az összes sivító és a sajtószabadság halála felett a haját tépő médiumnak a jó kurva anyját. Másodszor pedig a Luxemburgi külügyminiszternek is emlegetném édesanyját olyan kontextusban, aminek nem feltétlenül örülne. Hát mondjuk mégis kicsoda ő ahhoz, hogy egy tőle hozzávetőlegesen 2000 km-re levő ország belügyeibe ugasson bele, még akkor is, ha az baromság. Teszem azt, ha akkora istentelen lábbal tiprása lenne a szabadságjogoknak ez az új törvénytervezet, akkor megérteném, de miután utánaolvastam, úgy érzem, hogy nem feltétlenül válik ez kárára senkinek. Kivéve annak, aki már most is visít. Mi baj lesz pl. abból, hogy a reklám ugyanolyan hangos lesz, mint az azt megelőző műsor? Vagy pl. szigorodik az, hogy miféle eszeveszett, erőszakot, butaságot, vért és szexualitást közvetítő műsor kap 12-es besorolást. Vagy, hogy a híradókban lehessen már szó arról is, ami tartást ad egy közösségnek, ne csak olyanokról, ami után még kevésbé mersz kimenni az utcára és sanda szemmel nézel a szomszédra. Megmondom őszintén szarok rá, hogy más mit gondol ebben a kérdésben és egyre inkább a határozott véleményem az, hogy akármilyen módszert is találtak ki a mindenféle médiumok minimális megrendszabályozására, az még mindig nagyon gyerekcipőben jár ahhoz képest, amit én akartam csinálni, amikor megláttam Stohl Bucit a tévében ismét, vagy amikor minden nap véletlenszerűen belefutok legalább kétszer a Való világ 4 című véglényekkel megtömött műsorba úgy is, hogy a lehető legminimálisabban nézek tévét. Az imént fejeztem be a száz év magány című könyvet és állítom, hogy több embert ölnek meg benne, mint a Terminátor összesben. De akkor is, abban a könyben van valami emberi. Amiről eddig beszéltem, abban egy szemernyi sincs. 

Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy a jogszabályi folyamatokat egyáltalán nem látom át, de az biztos, hogy akármennyire lehetetleníti el ez a törvény az ún. magyar írott és íratlan sajtót, nagyon kevés áldozatát fogom megsiratni. Igazából erre akartam kitérni, az elején kicsit talán elragadtattam magam.