Egy fiatal gyerek szalad a tóparton. Minden kicsit kusza, kifakultak a képek. Minden picit gyorsabban mozdul mint a valóságban. Hangja nincs a mozdulatoknak, de azért látod, hogy fúj a szél. Apa és anya egymás mellett sétálnak, a gyerek pedig rohangál a játszótéren. Az már az ő birodalma. Felrúgja az avart, szalad a nagyszőrű németjuhász után. Meg kell pisiltetni és a kisember pucér fenékkel áll a fánál. Mellette az apja. Az apa nevet. Apun piros garbó, anyán nagykabát. Senki nem jár most arra, talán megnézik a kis malmot is. Anya most löki a gyereket a hintán és repül a hinta és nevetnek. Apa mesét mondd, történelmeset. Szépet és szomorút és igazat. A gyerek most már huszár és Mátyás király és nagy költők vére zubog az ereiben. Száguld végig az erdőn mellette rohan sírig hűséges harcosa. Elfoglal mindent, megbosszul és övé lesz a királylány.

Aztán a király és huszár a szülők szerint fázni kezd és hazasétálnak.