Hello mindenkinek.

 

Szerencsésen megérkeztem, semmi fennakadás nem történt. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez az utazás, annak ellenére, hogy pár hónapja még halálosan rettegtem a repüléstől. Amszterdamig Malévvel repültem, végtelenül kedves személyzettel és sok-sok új információval. Tudtátok, hogy akár minusz 70 fok is lehet odakint és, hogy 11-12 ezer méter magasan repülünk? Hujj. Sajnos kicsit felhős idő volt, igy sok mindent nem igazán láttam, de azért pislogtam kifelé majdnem egész úton. Az elején picit meglepett, hogy levedzik az ablak, de aztán nem akartam szólni, nehogy beszarinak nézzen a személyzet. Amszterdamban a terminálon bóklásztam három órát egyedül, elolvastam a Pankától kapott könyvet és ettem olyan gouda sajtot, hogy pálcikán volt és beszartam annyira finom volt. Ne felejtsek el hazafelé félretenni rá pénzt.

A második repülés volt az igazi. Mennyország. Az elején mindent lehetett látni, az egész óceánt, a földet, a házakat. Aztán később valami olyan gyönyörűségesen olvadtak össze a felhők a látóhatárral, hogy nem lehetett tudni, hol kezdődik az ég és hol végződik a viz. Gyönyörűséges, bodor, angyalszin felhők. Meseszép, hófehér szántóföldek, isten ekéje alá. Aztán a fjordok. Azok a csipkézett partok. Nem hiába volt erre a legbüszkébb Szlartibartfaszt (Olvassatok Galaxis útikalauzt!). Miután azt hittem, hogy ennél már nem lehet semmi szebb, akkor jöttem rá igazán, hogy a rossz dolgok is lehetnek gyönyörűek. Fekete esőfelhők fölé repültünk és felettük sütött a nap. Este fél 10-kor! A nap pedig olyan szinű volt, mint egy vérrel összekevert, nagy arany tócsa egy biborszinű háttéren. Mennyi szint ismerek öcsém! Az igazán gyönyörű látványban akkor volt részem, amikor átrepültünk a felhőkön és alájuk bukott a gép. A nap már csak egy csikban volt látható, felettünk komor, fekete fellegek, zuhogó eső, rajta átsugárzó, vérvörös nap és a nap alatt egy egész keskeny csikban, a lehető leggyönyörűbb kék szinben pompázó tenger.