Pénteken nem dolgoztam. Mivel sztrájkoltak a bácsik es a nénik, akik intézik a vasutat. Én elhiszem, hogy nem egy álomállás jegyeket kezelni, meg kopácsolni a vonat kereket és azt is megértem, hogy a vonatpilótáskodás nagyon felelősségteljes beosztás, de ha a munkaadó szervezetet eladják, akkor én sem mondhatom, hogy akkor hoci a különbözetből a részem. Arról nem beszélve, hogy amit szolgáltatás csúfnéven produkálnak a Győr-Budapest fővonalon a gyorsvonat közlekedésben, az egy vicc kérem. De a rosszabbikból. Sasjózsis. Szerencsére én személyvonattal járok és azzal nagyon meg is vagyok elégedve, mert pontos, tiszta, csendes, le tudok ülni es kedves a személyzet. Gondolom van valami iskola, ahol ha látják, hogy "Na fijam, neked kipotyog a vetőmag a szádból...", akkor irány a gyorsvonat. Persze nem akarok általánositani, de sokkal több rossz tapasztalatom van azzal. Az állando késésrol már nem is szólva. Mikor nyáron, szélcsendes időben késik fel órakat. Erről ennyit, mert igy is több szót vesztegettem rá, mint amennyit megérdemel. Annyi a lényeg, hogy hazamentem mar csütörtök este, hogy elkerüljem a sztrájkot. Otthon már várt rám Pakkendáré a vasúton, hogy elvihessen a kávéba, hogy még találkozzunk Tamással, aki ment sielni. Kareszka nem jött, mert hogy beteg. Valamint arra hivatkozott, hogy ha ma velünk találkozik, akkor holnap nem tud teljesen egészségesen nekivágni a szervezete módszeres elpusztitásának alkohol által, útján, módján (nem kivánt törlendő). Tiz órára már otthon is voltunk és el is aludtam, mint akit agyonvertek. Másnap izgatottan készülődtem az Eötvös-napra. Konkrétan arra, hogy Ákossal elmentünk egy felsőoktatási tanácsadas nevű valamire, amiból számomra annyi derült ki, hogy mindenki kommunikálni akar, meg nyelvet tanulni. Aztan halkan megjegyeztem egy pár fiúnak, akik közül az egyik mernök akart lenni, hogy amennyiben szeretnének egy kis táblát segithetek felirattal, nyugodtan menjenek csak a legnépszerűbb szakokra. Úgysincs túlképzés. Ezzel a kijelentésemmel nem arattam osztatlan sikert. Ezért inkább trécseltem Gertivel, mig vártunk Ákosra, aki habosra beszélte a száját egy rendkivül érdeklődő fiatal épitőmérnöknek készulő lánynak. Aztán mi ezt meguntuk Gertrudisszal es kivonultunk cigarettázni. Ákos jött, irány a Kulacs ételbár. Itt hangulatfokoztunk és mire Károly megérkezett én már tudatmódosultam is. Ehhez semmiféle szájhabzást es révülésbe esést elősegitő dobot nem kellett beszednem, valamint gombákat sem fogyasztottam. Legmegbizhatóbb emberem, a soproni megtette a magaét, valamint rendkivül emelkedett hangulatban leledztem egyébként is egész nap. Az este további részében dimenzióváltottam és vasárnap reggelig úgy is maradtam. Szombaton voltunk zenélni Oroszlány városában. Ebből számomra egy nagyon érdekes dolog derült ki. Nem vagyunk elég pofátlanok. Mert elméselek valamit. Adva van egy lány, aki annyira szerencsés, hogy olyan kedves, odaadó barátai vannak, hogy szerveznek neki egy születésnapi meglepetés bulit. Apu, anyu, nagyszülők involved. Van torta, van csillagszóró, boldog születésnap éneklés, pogácsa valamint nagy mennyisegü sör és rövidital, hidegtálak, sütik. Hangositás, versmondó, musicaléneklő, meglepitcsinaló barátok. A szervezők úgy döntenek, hogy a lánynak meghivnak egy zenekart is. Nevezzuk mondjuk TATU18-nak. A zenekar késik egy órát. Talajrészeg a sofőrön kivül az egész brigád. Nagy nehezen kitalálják, hogy mégis zenélnek. A felkonferálások szövegeiből ki lehetne adni egy könyvet, aminek az lenne a cime, hogy "Szavak, amiket sose használj a gyereked 25. szülinapja előtt" vagy esetleg "Fülvédő" (Magvető Kiadó, 2008). A zenekar a szülinapos tiszteletére eljátssza Zsivány Zoltán művész úrtól a "Nincsen jobb, mint egy nyomorult ringyó" cimű számot abban a hiszemben, hogy ez egy szülinapon rendkivül adekvát es mindenki úgy örül neki, ahogy ők. Közben a zenekar egyre részegebb lesz. Hazamenetel előtt megesznek, megisznak mindent, elviszik a söröket, majd abban a hiszemben, hogy most jön a jól megérdemelt lincselés, menekülőre fogják a dolgot. Azonban ez elmaradt. Megköszönik a szervezők a részvételt, kézszorongatás, érzékeny búcsúzás az édesanyától. Teljesen megilletődtem. Köszönjük akkor mi is, hogy nem jutottunk Metternich sorsára és boldog szülinapot innen is Gizi! :)
Szombat éjjel még köszönettel tartozunk Petinek is, mert azt az üvöltözést, amit elviselt hazafelé, kevés kipróbált gazember tolerálta volna. Éjjel még elmentem megnézni a Donnie Darko cimű filmet, aztán arra ébredtem, hogy Makovicsné Repülő Gerti ugrik a fejemre. Többször. Szerintem hangot is adtam annak, hogy elásom, mert puha a föld, de a fenyegetést nem követte tett, mert az álommanók belebújtak a bubumba.
Vasárnap ettem otthon halat, amit utálok, de egyébként is mindegy volt, mert a gyomrom teljesen hülyének nézett, nem igazán ismerte fel a szilárd dolgokat. Délután napfürdőztem Pankával, aki többször emlitette, hogy nem aludt délután és ezt a problémát az idegrendszere, valamint egyéb szervei rendkivül rosszul tolerálják. Ezért kávét ittunk. Találkoztunk Paska kapitánnyal, akit missziója teljesitése közben csiptünk el. A misszió az előző este a bokorba rejtett kincs felfedezése volt. A kincset kétszer két és fél liter vadász, valamint egy nejlonszatyor képezte, alkoholilag. Szerencsére Paska kapitány (szárazföldi patkányok, hárr, hárr) fejében az egyetlen dolog, ami kikezdhetetlenül megmarad, az az ilyen térkép, ezért a misszió hamar sikerrel járt. Utána voltunk sört inni, aztán Pankáéknal ettem korhelylevest, meg kaptam pezsgőt, koccintgattunk egy sort, hazameneteltem, fel Pestre, aholis rosszul lettem. Viszont rendeltünk pizzát, meg megnéztuk az Arany iranytű nevű filmet. Pár észrevételemet megosztanám.
Rögtön először azzal kezdeném, hogy meglehetősen nagy pazarlás volt erre szánni a biteket, amiket letöltöttünk. (Sic) Vannak benne szereplők. Valami párhuzamos univerzumban. Van valami Por is, de számomra nem derült ki, hogy mi köze az univerzumok összekötéséhez ennek a Pornak. Minden szereplőnek van egy daimon-ja. Az olyan, mint a lelke. Csak egy állatba zárva. Mindig vele van, tud beszélni es nagyon szeretik egymást és hajjajj. A gyerekek daimonjának nincsen fix alakja. A főhősé egy görény és macska között variál, de van, amikor lepke. Az jutott eszembe, amikor megtámadják őket, akkor ez a daimon izé miért nem változik át mondjuk 6 és fél méteres krokodillá, aztán apritja le az ellent. Vagy a másik. A daimon ugyanazt érzi, mint a gazdája. Ha pofonvágják, neki is fáj. Ha a daimont bántják, a gazdának is ugyanolyan rossz. Az jutott eszembe, hogy mondjuk tegyük fel, hogy Balázs vagyok, aranyiránytűbeli lakos. A daimonom egy kibaszott orrszarvú. Minden hétvégén berúgok. Belegondoltatok, hogy egy városban mekkora pusztitást végez egy merevreszeg orrszarvú? Vagy mondjuk a főhős faterjának hópárduc a daimonja, mert ő lord. De mivel ez nem társadalmi poziciótól függ, mivan ha a lordnak lesz a daimonja egy varacskos disznó, a kinai piacon áruló árusnak meg mondjuk oroszlán. Meg ha szegény vagyok és nincs pénzem, de van egy zabagép daimonom? Bár ez daimon nélkül is probléma ebben az univerzumban is. Meg aztán a legjobb a filmben. Szerepelnek benne páncélos medvék. Rendben, hogy ez fantasy, de azért mondjuk a hobbitok jobban ki vannak dolgozva. Ezeknek a medvéknek külön királysága van. A főhős találkozik egy Iorek Bernison vagy milyen nevű medvével, aki whiskyt vedel, mert elvették a páncélját é s mellesleg ő a medvék száműzött hercege. Három perccel később már a páncéljában (ami a medvének a daimon) győzi le a királyt és akkor ő a király. Gondolom direkt adtak a medvének ilyen nevet, mert hülyén nézne ki, ha kapnál egy névjegykártyát, hogy aszondja : Orsós Géza, páncélos medve.
Szóval az film egy baromság. Viszont olvastam közben, hogy a nagyon igényes asztalos nem szereti a tré fát. Érted?
Valamint ismerem a hossz i betű használatát, de ezen a billentyűzeten nincsen.

Nemsokára nagyböjt. Legalább próbáljuk meg. Kérlek.