Azok volnánk mi az albérletben. Név szerint, Tamás kerub, András szeráf valamint Mestike. Utóbbi még csak novícius, nincs beiktatva hivatalosan. Ezen minőségében az albérlet a héten unatkozott. Mestike nem csinált semmit a héten, az msn nevű ősi babiloni ráolvasást valamint ráírást gyakorolta, valamint a gitározáskodott. Bandi szeráf egész héten dolgozott. Látástól Mikulásig. Amikor nem dolgozik, akkor Mestike tanonc helyett pakol, valamint mos. Tamás kerub olvasott, jófajta pécsi dohányt rágott, a csodálatos új találmány, az internettó (amit kézhez kapsz, a neked fizetett bitekből) segítségével barangolt a világszéles pókhálón, valamint ma el is mosogatott. Mindeközben még arra is jutott ideje, hogy megigyon egy jó üveg bort, pár sört HZsófiéknál, üvöltözzön egyet a beosztottjaival , akik KoboldZs, valamint az egyelőre szesztilalomban élő Mesti padavan. Utóbbi furcsán nézett útban a villamos felé, amikor a főnök fél milliméterről a fülébe ordítja, hogy "Nőinemiszervcsakcsúnyán". Ha nem lenne a társadalmi langalétra, akkor már kecsesen fültövön is vágta volna. Találkoztak útjuk során egy szerencsétlen sorsú fiatalemberrel, aki kint töltötte az éjszakát. HZsófi, valamint Tamás hosszan beszélgettek vele, a beosztottak némán figyelték a kibontakozó drámát. Amikor a feszültség már hangolásig pattant, akkor jött egy villamos és hőseink felszálltak. A mellékszereplő pedig nem. Hazafelé volt vitatkozás olyan témákról, amihez két növendék angyalunknak semmi köze, lévén sosem lesz benne részük. Mind a ketten azt bizonygatták, hogy szerelem márpedig van. Ha pedig van, akkor irány a legmagasabb épület Pesten, fel a tetejére és ugrás.
Hányszor ugrottunk már és ti is hányszor fogtok még :)

Ami nem tartozik ide az az, hogy délután öt és hat óra között kapuzárási pánikom lett, mert egy fiatalember úgy köszönt nekem a lépcsőházban, hogy "jó napot kívánok." Aztán fél 7 felé megint elmúlt a kapuzárási pánikom (ami ety fertősző betekség) mert kiváló az immunrendszerem. Most majd mindjárt ledőlök olvasni és akkor megint lesz. Holnap pedig irány a festői Tata! Halihó!