Volt ma nálam édesanyám. Fel kellett jönnie Budapestre valami háromnapos orvosi fejtágításra. Mesélte is, hogy mi ez. Egy kötelező továbbképzés, amit el kell végezni, különben nem dolgozhat. Na most ebben az a jó, hogy a három napos előadás negyven valahányezer kincsbe kerül, amit senki nem fizet ki. Na most ebben semmi szállás, semmi kaja. Szóval, ha Bácskiskunoposszumban vagy orvos, akkor kicsengeted szépen Magad ezeket, vagy bejársz. Még hozzátenném, hogy 4500 kincsbe került egy büféjegy, ami beváltható volt két kávére, valamint két üdítőre. Ennyit erről. De hozott anyu marcipános tortát, amit mind megettem. Egyesek ezt sajnálták és dühöngtek is, de mivel a marcipános torta, valamint személyük közé egyelőre áthidalhatatlan szakadék nyílt a téridőben, ezért fenyegetőzéseik hatástalanok maradtak és a torta egy négydimenziós csúszdán előbb a számba, majd a múltidőbe csúszott. A torta megevése katalizátorként hatott törökbasa hasamra, valamint arra is, hogy svédtornázzak, mert a lelkiismeretem nem viseli el az állandó mérték nélküli zabálást és arra utasítja a testet, hogy hízzon és akkor meg megnézhetem magam. Vagyis inkább a megnézés mellőzésével csak simán nem lesz jó, hogy nem tudok apróbb helyeken, mint pl. a szoba, megfordulni.
Arról akartam írni, hogy mily csodás is a főváros. Lekísértem édesanyámat a buszhoz és közben sok mindent láttam. Mindent lehet itt látni. Látni négykerekű csodákat. Látni négykerekű nemannyira csodákat. Sokkerekű sárga új dolgokat és nagyon régieket. A szükségesnél kevesebb kerékkel rendelkező kétlábúakat. Abból sok van. Van nagyon sok bolt. A boltokban lehet kapni olyan dolgokat, amikre az embereknek semmi szüksége. Nagyon sok bolt van. Nagyon sok olyan dolgot lehet kapni, amire semmi szükségünk. Aztán lehet kapni milliónyi olyan dolgot, amire szükség van. Mindenből százféle, csillog minden és minden szép és új. Nagyon sok ember van és mind nagyon siet valahova. Amikor végre odaér, akkor ott nagyon türelmetlen, hogy éppen miért van ott, mert hiszen siet mondjuk haza, hogy siethessen másnap máshova. Aztán sok ember van, aki mindegyik másiknál sokkal jobban siet és sokkal fontosabb is. Őket onnan könnyű megismerni, hogy a lábunkra lép és mikor te kérsz tőle bocsánatot, akkor sem néz oda, mert roppantul siet. Van rengeteg hely, ahol lehet dolgozni. Lehet mocskos, aljas munkákat és szép fehérgalléros menedzserkedéseket végezni. Mégis sok ember nem tud csinálni semmit. Nem kapnak munkát. Szerintük a többi ember szarik rájuk. A többi ember szarik rájuk. Nagyon sokan cigarettáznak és eldobálják a csikket. Rájuk mérgesek a nemdohányzók. Sokan nem dohányoznak és emiatt sok helyen nem is lehet dohányozni. Emiatt mérgesek a dohányzók. A buszokon az emberek nem adják át a helyüket. Aki bajban van, annak nem mernek segíteni, mert félnek, hogy ha segítenek kiszolgáltatottá válnak. Ez igaz is. Akkor meglátható, hogy emberek és az ember sebezhető.
Ezt a várost pedig kibaszott lélektelen ragadózók lakják. Köd van, büdös levegő. Haza akarok menni a városomba végre.