Leírhatatlan. Mindenkinek köszönök mindent. Életem egyik legnagyobb élménye. Felejthetetlen. Már persze az a rész, amire emlékszünk.
Pár mondatot tudok csak kiragadni. Mindenkinek kívánnám, hogy legyen olyan élményben része, hogy nem tud levegőt venni rendesen. De csak mert előző napról izomláz van a rekeszizmában. Már ha ez lehetséges.
Nem tudom elmondani. Ezt mindenkinek át kellene élni. Akivel találkozom, úgyis elmesélem.
Petinek, Karesznak, Dzsínek, Iminek, hugomnak, Pankának, Balázsnak ezer köszönet. Meg mindenkinek, aki itatott, etetett, hazahurcibált, elviselt, meghallgatta a részeg gajdászásom a telefonba. Ha látattok már valamikor nagyon részeg embert, akkor azt szorozzátok meg tízzel és ilyenből volt ott 8000. Csupa-csupa elvileg értelmiségi, mérnökök, bölcsészek, közgazdászok meg a tanárok. Undorítóak voltunk. Felemelő, hogy ezt ott mégsem kellett szégyellni. Két év múlva ugyanott találkozunk.