Majd megpróbálom összefoglalni a hetemet egy rövidebb bejegyzésben, meg a tegnapi Gospel koncertet is, de most csak a Mikulásról tudok írni. Panka záróvizsgáján én voltam a Mikulás a Pető Intézetben. Nem tudok más szót hirtelen, sérült kisgyerekekkel foglalkoznak ott, a nagy részük nem is beszélt. Totálisan be voltam szarva előtte, de hála Istennek Panka nem vette észre (bocs, Pan).

Ilyen tündéreket. Nincsen rá jobb,  hogy leírjam, hogy milyen élmény volt nekem. Legszívesebben mennék vissza és addig lennék Mikulás, vagy akármi, amitől örülnek, amíg nem ők lesznek a legboldogabbak a Földön. Teljesen el vagyok képedve.