Tegnap részt vettem a félévzáró bulin. Nekem ugyan nincs félév, de meghívták az öreget is. Ja, el is felejtettem mesélni. Na hova kell mennem? Na hová? MR-re. Anyám szerint. Véleménye szerint meszes a nyakam. Ami egyrészt elszomorító, másrészt viszont felnőttes, ami a viselkedésemre és a kis életemre egyáltalán nem jellemző. Szóval félévzáró buli. Nem szeretnék felsorolásokba bocsájtkozni, mert még a végén kihagyok valakit és akkor tuti a hirig egy darabig. Viszont feljött hozzánk Morris, aki ritkán jár ide, viszont akkor nagyon jön. Tomikánk koordinálta a műveletet, ezért, amikor én hazaértem az interjúról (eredmény később, ön- és világképem romokban) senki nem volt otthon. Aztán megjöttek. Aztán kedélyes diskurzusba kezdtünk a dohányzóvá átalakított konyhában. Hamar megszűnt azonban ez a paradicsomi állapot, mert ki-ki sietett a maga dolgára. Én tekerni, Tomiék vedelni a sátán kocsmájába. Mikor 9 felé leértem, addigra Tamás már csak az asztalban kapaszkodott és a szemét forgatva közölte néhányszor, hogy "Ejj, a manóba! Egy kicsivel többet ittam, mint kellett volna!" (Huáá, én bebasztam gyerekek!). Székhelyünket áthelyeztük a Thököly Diszkóba, aholis már Alicee Junior pörgette a korongokat és a biztonságiak kérték is a karszalagot (aka. Pan és Hulia). Én ugyan nem ittam szeszt, (Figyeled, hogyan csempészem be alattomban büszkeségem dédelgetett kis csecsszopóját a sorok közé?) viszont a többiek igen. Nagyobb mennyiségben. Ennek lett a következménye a "Ménemtáncóósz?" és az "Igyámááá" problémakörök kultúrált megvitatása. Azért én jól éreztem magam, még ha nem is úgy nézett ki, valamint akkor is, ha nem tettem félreérthetetlen szexuális utalásokat senkinek és nem ordítottam.
Hazafelé aztán nagyon elszomorodtam. Még a villamoson ültem, amikor megcsapott az az igazi hajléktalanszag. Nem tudok rá mást mondani, kurvabüdös volt. Aztán három megálló alatt odáig jutottam, hogy mi a faszt nyavajgok én bármin is? Szerencsétlen fazon a Maslow piramis aljáról hortyogott felfelé, én meg a csúcson ülök, mióta megszülettem, aztán tekintgetek az ég felé, meg sírok, hogy nem tudok belemarkolni a felhőkbe. Valamit, valaki nagyon elrontott.
