Ma reggel a villamosvezető köszönt az embereknek. Megkérdezte, hogy vannak és kellemes utazást, valamint szép napot kívánt. Láss csodát, az emberek visszaköszöntek, beszélgettek pár mondatot és varázsütésre a világ legnyugodtabb, legkiegyensúlyozottabb helye lett az az ócska, koszos villamos. Minden megállónál hallgattunk valami vicceset. Volt ahol iróniát, volt ahol csak valami félszegen elővezetett kedvességet. Ennyire kevés kellene, hogy tudjunk élni egymás mellett? Tényleg ennyire? Még egy ekkora nagyvárosban is. Amikor leszállsz, integetsz a sofőrnek és amikor felszállsz a következőre mosolyogva kezelik a jegyed és örömmel adsz a koldusnak és meg tudsz állni csodálkozni egy utcai produkción. Úgy éreztem, hogy 100 évvel korábban vagyok, hogy még léteznek erkölcsök, mindenki teszi a dolgát és közben még jól is érzi magát. Köszönöm a 49-es villamos reggel 7:20-as vezetőjének. Remélem mindenki megtapasztalja ezt az érzést. Most pedig menjetek, csináljátok a dolgotokat, ahogy én is teszem. Én mindig bíztatni foglak Titeket, mert minden egyes embernek kell a bíztatás. Hogy szép és értékes dolgokat tehessen. Nagyjából ezt mondta a Kosztolányi téren ez a váteszvillamossofőr.
Itt ebédelt Kosztolányi - szeret nálunk kosztolónyi.
