Megtekintettük a mangalicás fesztivált országunk fővárosában. Vonattal szerettünk volna felmenni, de sajnos a 11:59-kor induló személyvonatra nem lehet jegyet venni 11:40-től délig. Tehát sűrú kurvaanyázások közepette beültem a kocsimba, betettem a kedvesemet az anyósülésre és elindultam a piros riasztásban Budapestre. Hozzátenném, hogy halvány elképzeléseim voltak csak arról, hogy vendéglátóink lakását hogyan lehet megközelíteni autóval. Természetesen el is tévedtem. Kocsiban google maps telefonról, közben vezetés. A telefon közölte, hogy aszondja: "Az ön helyzete megközelítőleg 1000 méteres pontossággal" Hát köszi. Tudom, hogy a cellainformációk alapján a háromszögelés nem lesz nagyon pontosabb, de azért ezer méter itt elég sokat nyom a latban. Szóval az alkalmazás a telefonomon kibaszottul felesleges. Csak egy két inch méretű kijelzőn tudod nézni a térképet. De az igazi térkép azért jobb. Csak az nincs mindig veled és nem lehet nagyítani.
Megérkezésünk után köszöntünk Bazsiéknak, megettünk egy mázsa tortát és kicsit elhúzódott a borivás, mert diszkrét másfél óra késéssel értünk ki a disznófesztre. Na ezt úgy kell elképzelni, hogy pont olyan, mint egy vízzenevirág, csak nagy mocsok és kurva hideg van. Nagy mennyiségben van viszont a népművészet minden formája az értékektől az okádék giccsekig, rengeteg ún. kultúrálódó ember. Ez nagyjából azt jelenti, hogy flekkent eszik, kenyérlángost és pálinkát iszik. Az étel egyébként minősíthetetlen volt. Vettünk egy tányér krumplis, hagymás húst és egy tenyérnyi tarját kis krumplival és egy szelet kenyeret. 5500 Ft. Azt hittem rosszul hallok. Ráadásul a kajám tök hideg volt, Panka tarjájába beletörött a műanyag kés. Valamint vadidegenekkel ültünk egy asztalnál, fél seggel, baromi hidegben. Lapátoltam befelé a hideg, olajos szart. Ráadásul éhes is maradtam. Voltunk aztán a Lámpás nevű helyen, csak ajánlani tudom, nagyon jó, aztán a Mumusban, aztán a Fészekben, ahol megtekintettük Kóbor Bandiék zenés műsorát, ami nekem nagyon tetszett. Főleg, hogy volt acdc is, azt hiszem itt már csápoltam is. Ezek után elaludtam állva a Panka vállán, majd közöltem a többiekkel, hogy mivel a csajom már nagyon fázik, ezért hazamegyünk. Hazafelé még ijesztgettem a lépcsőházban és vontattam magam. Állítólag. Szóval lehet, hogy nem is így volt.
Reggel elég körülményesen értünk haza, mert betekintettünk még egy öt percre az IKEA-ba és a Decathlonba, aztán épphogy hazaértünk ebédre.
Ja, Bazsiék vettek nekünk mangalicatöpörtyűs csokidrazsét. Én éjjel még megkostóltam, de nem emlékszem nagyon. Zsíros csoki.
Hétvégén valaki egy jó kis abáltszalonnás-hagymás fondü?
Ja, ma reggel direkt kimentem korán a vasútra, hogy vehessek jegyet és az utcán állt a sor. A vonatot lekéstem, jöhettem kocsival. Imádom, hogy az immár 51000 Ft-t meghaladó bérletben már nem csak az ára bosszant a vásárlásnál. MÁV! Én így szeretlek. Azért van valami megkapó báj benne. Persze ettől még az egészet sóval kellene behinteni és a nyelvi emlékek közül is törölni és az összes helyes átsatírozni a nevét. Mint régen Egyiptomban.
