Voltunk vasárnap színházban. Az egyetlen problémám a dologgal az volt csak, hogy eladtak olyan jegyeket, amik nagyjából a Vakok és gyengénlátók intézetének állandó, bérelt helyei voltak, ugyanis a zenekari árok sarkát és nagyon előrehajolva a mélység fölé már a színpad harmadát látni is lehetett. Egyébként a Spamalot-ot néztük, nagyon tetszett, kellemesen elröhögcséltem még így is, hogy szinte nem láttam semmit. A második felvonás végére a térdem egymerő fájás volt és a derekam is sajgott. Gondolom, hogy aki a székeket, valamint a balkonokat tervezte az soha életében nem ült ott. Vagy vak volt ő is.

Hétvégén elkanászodtam egy hangyányit. Szombaton is elmentem beszélgetni koncertünk után a Kanalas Petikével a Szalonba. Négyig magyaráztam neki a Schrödinger macskája elméletet, de nem értette, hálából viszont megpróbálta Schopenhauer gondolatait tolmácsolni nekem. Ott volt még Karcsika is, aki volt olyan kedves és elénekelte nekünk az Aidát elejétől végéig és Graffits Tomi, aki felidézte egy kedves anekdota keretein belül, hogy miképp menekült meg a barbár bennszülöttektől, amikor Livingstone-t kereste. Jól sikerült teadélután kerekedett. Sajnos másnap iszonytató front köszöntött városkánkra és az imént említett legények migrént kaptak és gyengélkedtek. 

Ja, szombaton vásároltam. Négy órát kibírtam vásárlással! Virágokat az öltözőbe kérném.

Ma pedig moziba megyünk. Ha többet nem írnék blogot, az valószínűleg azért lesz, mert egy kocsonyaként rángatózó, nyáladzó és néha felröhögő utána pedig elpityeredő roncs leszek a csajom által preferált thrillertől. Majd legfeljebb nem nézek oda. Veszek hozzá update egyes pattogatott kukoricát.