Tulajdonképpen menjen a picsába a BKV a háromszázhúsz forintos vonaljegyeivel. Bassza meg ez az idő is. A sok rohadt undorító ember, aki hozzám préselődik a villamoson, a kezét a száje elé tenni képtelen tüdőbetegek tömege, az undorítóan kifestett 14 éves idióták, az iszonyatosan hangosan ugyanazt a dobütemet 14 milliószor meghallgatók. Ugyanez vonatkozik arra, aki kitalálta, hogy legyárt egy cipőt, amit megveszel drága pénzért, majd 10 percnyi esőben töltött idő alatt szétázik a zoknid. Mérges vagyok a szemetelőkre, száradjon le a kezük, hogy én csak azt látom utánuk, hogy viszi a víz a csikkeket, a McDonaldsos zacskót, a papírzsebkendőt. Az autósoknak is túró a seggébe, tekintet nélkül nyomják a gázt, mint az állat, mindenki le van szarva, fröcsölhet a kocsi. Az önző pöcsökből is elegem van, akik a villamosról leszállva körülnézés nélkül azonnal kinyitják az esernyőt, nem gond, ha kiüti vele a másik ember szemét. A rosszindulat, a közöny ma túlságosan az arcomba vágott. Inkább a közöny, mint a rosszindulat. Sajnos magamból indulok ki és azt nem tudom feltételezni valakiről, hogy rosszat akar. Azt már inkább, hogy leszarja. Ez az iső pedig nem sokat segít. Hiszen én is ilyen hangulatban vagyok. Csak két percig tudtam énekelni a vasúton azt hogy :
Szép az idő, száz evező
Csobban a vízben már.
Zoli barátom szerint az a rész most úgy énekelendő, hogy csobban a járdán már.
