Azért ugye már megmondta a Jó reggelt Vietnámban is a hadidivatszakértő, hogy a címben lévő állítás az való ugye. Tegnap jól levezettem vagy 250 km-t, közben kb. kétszer összeszólalkoztam a hugommal, átjöttünk a frissiben átadott völgyhídon. Sajnos lószart sem láttam belőle. Először is azért, mert vezettem, másodszor meg mert úgy szakadt az eső, mint ha dézsából öntenék. Itthon gyorsan rákötöttem magam a világhálóra. Jelentem sikerült megoldani a mindenféle driver problémámat. Kivéve a WLAN-t, de most éppen azon vagyok.

Még olyan dolgok is történtek tegnap, hogy véletlenül egyedül maradtam itthon (kaja semmi), aztán nekiálltam pezsgőzni. Aztán megjött Dudu és akkor már meg kellett bontani egy bort is. De azt már nem vállaltam be végig, mert éreztem a fejemben a nyomást, meg lassan indulnom is kellett Karcsikához. Na Ő ennek nem annyira örült. A szarházi. Az ember odabiciklizik édesapja 30 éves faszagányos járgányával, spiccesen picit, megissza a sörét, belepofázik a mondandójába, aztán még csak nem is örül, hogy így feldobják a randevúját. Ja, azt nem írtam, hogy egy hölggyel ücsörgött, aki Timi és magázódtak. Hogy ezt a magázódás baromságot minden nőnek előadja és megeszik. Aztán elzavart. A töcs.

Elkerekeztem a kávéházba, ahol nagy örömömre találkoztam Sajttal, akit megkértem, hogy hadd avászkodjak le a próbára. Így is lett, Avion próbán ücsörögtem egy darabig, aztán gondolom Karcsi megszánt, mert felhívott. Hú, baszott nagy kegy :D Viszont itatott, szóval szent a béka. Hallgattunk remek slágereket a zenegépből, meg Timit próbáltuk meggyőzni, hogy mindenképpen kell ma Karesszal a kávéba mennie. De nem sikerült. A kávénál elfogyhatott a lendületem, mert már nem csúszott a sör. Viszont ettem két melegszendvicset. Teljesen felesleges volt. A parkolóig húzta odalent. Viszont 10 perc alatt hazatekertem a fantasztikus cangámon. Amit az imént pakoltam be a helyére, mert tegnap elfelejtettem. Ehhez még hozzátartozik, hogy szétszakad a fejem és szakad az eső. Bár ezek múlandó dolgok.