Csudás fesztivál az életem.
Kedden felhívott tanult kollégám, Ákos, hogy tekintsük meg kettő darab zenekar produkcióját a Ráday nevű szórakozóhelyen, ahol még sosem voltam. Szóval oda el kellett mennem. Az első zenekarnak nem emlékszem a nevére, de nem is tetszett, meg szar volt a hangosítás is, meg egyébként is egy irgalmatlan fikagép vagyok, csak engem ne fikázzanak, mert akkor sírok. A második zenekar volt a Ramones mánia, amiben a nőnek festett, pocakosodó Templomos Richárd énekelt, valamint a Vadember Atilla gitározott. Utóbbi tényre Áki hívta fel a figyelmemet, mert a gitáros úriember valami fazonigazításon ment át és hát Uram bocsá' én nem ismertem meg. Egyébként a koncert tényleg fasza volt, az élvezeti értékét már csak az emelhette volna, ha kicsit még hangosabb, meg ha ismerek legalább két Ramones számot. Mert ugye akkora gumipank vagyok, hogy fogalmam sincs, mi az a Ramones. Valami zenekar volt régen, meg lázadás, nem? Nem maradtunk túl sokáig a fesztivál első napján, mert dolgozott bennem az, hogy másnap dolgoznom kell. Szóval csak kevés rövidet ittunk. Itt jegyezném meg, hogy Áki elért arra a szintre, hogy már csak akkor érzi magát biztonságban a lakás elhagyásakor, ha visz magával egy kis töményet. Most is volt nála viszkikóla, amit még a belépés előtt meg is ivott. Hazafelé viszont fossá áztunk, meg ettünk egy ótvarszar gyrost a nemistudommár hol, meg még ettem egy patkányos burgert a moszkván, de már az emögött álló motivációk olyan mélyre vezetnek az ösztönös énbe, hogy nem szeretném őket feltárni.
A második napon voltam dolgozni okosan. Munka vége felé beszéltem Tamás barátommal, aki megemlítette, hogy este jön Dr. Házat nézni és nagyobb mennyiségű italt vegyek ezen nem cél mián. Bár nem igazán értettem, hogy milyen összefüggés van a tévénézés illetve a bebaszás között, nem kérdeztem, hanem bevásároltam. Igaz nem nagy dózist, csak pár sört. Aztán jött Tamás és kiderült, hogy tulajdonképpen mi a Közgáz pincébe fogunk tovahaladni, ezért kellett az ital. Olyan 11 óra felé érkeztünk, azt hittük elegáns késői belépőnk lesz, de nem. Mondjuk a kopasz úriember a jegyvásárlásnál olyan kedvesen mondta nekem cigarettával a szájában, hogy "Diákot" és mikor felmutattam neki, olyan ellentmondást nem tűrően vette ki a kezemből, hogy rögvest be is tudtam illeszkedni. Ha lenne egy kis bátorságom, biztos azt mondtam volna neki, hogy nem veheti el, mert az enyém, valamint készülődjön mert most nagyon megverem. Egyébként tényleg nagyon kilógtunk a sorból. Kezdve azzal, hogy baba arcomon egy hetes borosta díszelgett, valamint az egyszerű farmerésrövidujjú nevű ruhakölteménybe öltöztünk. Mármint kilógtunk a sorból, miután elkezdtek szállingózni az emberek. Mert mi voltunk majdnem az elsők. Jöttek is szépen sorban. Azon gondolkoztam, hogy biztos jelmezbál van, mert nagyon sok lány öltözött kurvának, meg sok fiú pénzes stricinek. Kár, hogy mi nem öltöztünk be. Bár a dekoratív lányok nagyon dekoratívak voltak és ha szemmel lehetne szekszelni, mind terhes lenne azt hiszem. Egy idő után lementünk a lenti helységbe, ahol már dübörgött a zene. Összenéztünk Tamással, aztán csak fintorogtunk, mert nem igazán a mi zenénk szólt. Semmi kokódzsámbó, meg AradszkyLaci. Csak a düccendüccen. Aztán úgy volt, hogy most vagy hazamegyünk vagy nagyon berúgunk, hogy tudjuk ezt is élvezni. Aztán sétáltunk egy kört és ráakadtunk. A mire? A mire? A karaoke-ra. Aztán ott őrjöngtünk majdnem 4-ig, Tamás majdnembarátnőjével, meg az ő barinőjivel, akik a Lilla voltak, meg a Réka. Aki leszólta a bőrkabimat, meg a borostámat. Pedig a májkölnájt kabátom igazi családi kincs, nagypapám motorozott benne kb. 30 éve, előtte pedig Deák Ferenc hordta a kiegyezés aláírásakor. Bár azt hiszem ezt kicsit eltúloztam. Szóval öreg, de patinája van öcsém. Meg lelke. Aztat én szeretem és pont. Egyébként az éneklés úgy nézett ki, hogy Tamással kiválasztottunk egy számot és akkor azt. Mármint én énekelgettem, Tamás meg közben MC-t játszott és hergelte a tömeget. A következőképp:
(sor vége)
"Táncoljatok kurvák!"
(refrén után)
"Gyerünk taps, minden pina fasz"
... egyéb ganxta idézetek és más underground rap szövegek ("Faszomon a fanszőrt szőkére fessem")
De azt hiszem a népnek tetszett. Kb. 5-re haza is értem, aztán lezuhantam kómába, meg az ágyba, hogy 8-kor felkelhessek és indulhassak dolgozni.
Csütörtök. Reggel 8. Az éjszaka nyugodt volt, semmi szirénazaj. Bár, ha egy kozák lovasezred megszekszuált volna, azt is édesdeden átalukáltam volna. Szóval 8-kor csipog a telefon. 8 óra 1 perckor porcelánbuszt vezettem. Aztán mentem munkába, Saridont reggeliztem és nagyon nehezen húztam ki a napot. Munkából a Dózsa kocsmába mentem olyan 5 körül, ahol Tamás már csoporttársaival rövidezett. Hjaj, ez a Tomi. Mindig csak az iszákolás. Iszák ez a Tomi. Aztán ott ittam velük egy sört és elhúztam haza. Sokat pihenni ekkor sem tudtam, mert nyolcra mennem kellett a Blahára találkozni a két Marcival Veszprémből, akik szerettek volna nagyobb mennyiségű sört meginni. Elvittem őket a Filter nevű szórakozóhelyre, aholis este Pánikhangulat meg Szeszkor koncert volt és aztat szerettem volna én megnézni. Vettünk italt és leültünk, aztán rögtön rá is jöttem, hogy bizony ezek a székek nem a legergonómikusabban vannak kialakítva. Ezért mászkálni kezdtem. Találkoztam egy csomó ismerőssel, meg egy pár új ismerőssel. Az egyikük, egy hölgy kérdezte, hogy emlékszem -e rá. Mondom nem. (Ami igaz is volt.) De aztán kiderült, hogy de, mert még pár hete a ZP-ben csocsóztunk együtt meg dumáltunk egy kicsit. Majd megkérdezte, hogy ugye Tamás vagyok. Mondom nem. (Ami még most is igaz.) Aztán a szemére vetettem, hogy ugyan felvettem iwiwen és vissza is igazolt, de nekem a ZP-ben azt mondta, hogy nincs fent az iwiw-en. Hát ilyen fiatal, oszt máris hazudik. Aztán kiderült, hogy nem is ő volt az, hanem valami vadidegen. Csak a név, meg az életkor stimmelt. :D Nem maradtunk aztán itt sem sokáig, megnéztük a Pánikhangulat koncertet, ami kurvajó volt, csak Tomi beleesett az újrahúrozás hibájába, aztán az néha zavaró volt, de különben nagyon tetszett. Viszont Andrásnak olyan mocskos a szája, hogy ki kell mosni szappannyal. Bár ő pank, szóval neki lehet. Hazafelé Ákos vett még egy nagyobb mennyiségű vodkát, hogy azt otthon megisszuk és utána irány a Bank nevű éjszakai gyerekmegőrző, megtekinteni a nagyon részeg fiatalokat. Sajnos azonban a második dózis után elájultam. Éjjel arra ébredtem, hogy Ákos mellettem fekszik és valaki kiabál vele, de csak úgy suttogva. "Gyere már át oda, Ákossss! Áhákosss! Gyere máhár!" Ákos mondta, hogy "hrrrr". Aztán ismét az álom jótékony párája homályosította el az érzékeimet. Reggel felkeltem és meló, délben pizzaevés a csapatépítő tréning előtt, aztán most hazajöttem az albiba. Reggel még volt egy akkora sztorim, hogy visítottunk egész délelőtt, de ezt nem írom le, mert titkos. Aki ismer, annak majd elmesélem.
Most jön a fesztivál negyedik napja. Este koncertek. Meg kitudjamik. Meg Panka fellép a 12 hányásos műsorszámával. Röviditalokon és kísérőkön kísér az angyalok kara, azaz a kis barátnői, Ramcsi, Dió, Húlia, Mő, Timcsi, Frida. (Frida nem, mert húdelebasztak)
Kedden felhívott tanult kollégám, Ákos, hogy tekintsük meg kettő darab zenekar produkcióját a Ráday nevű szórakozóhelyen, ahol még sosem voltam. Szóval oda el kellett mennem. Az első zenekarnak nem emlékszem a nevére, de nem is tetszett, meg szar volt a hangosítás is, meg egyébként is egy irgalmatlan fikagép vagyok, csak engem ne fikázzanak, mert akkor sírok. A második zenekar volt a Ramones mánia, amiben a nőnek festett, pocakosodó Templomos Richárd énekelt, valamint a Vadember Atilla gitározott. Utóbbi tényre Áki hívta fel a figyelmemet, mert a gitáros úriember valami fazonigazításon ment át és hát Uram bocsá' én nem ismertem meg. Egyébként a koncert tényleg fasza volt, az élvezeti értékét már csak az emelhette volna, ha kicsit még hangosabb, meg ha ismerek legalább két Ramones számot. Mert ugye akkora gumipank vagyok, hogy fogalmam sincs, mi az a Ramones. Valami zenekar volt régen, meg lázadás, nem? Nem maradtunk túl sokáig a fesztivál első napján, mert dolgozott bennem az, hogy másnap dolgoznom kell. Szóval csak kevés rövidet ittunk. Itt jegyezném meg, hogy Áki elért arra a szintre, hogy már csak akkor érzi magát biztonságban a lakás elhagyásakor, ha visz magával egy kis töményet. Most is volt nála viszkikóla, amit még a belépés előtt meg is ivott. Hazafelé viszont fossá áztunk, meg ettünk egy ótvarszar gyrost a nemistudommár hol, meg még ettem egy patkányos burgert a moszkván, de már az emögött álló motivációk olyan mélyre vezetnek az ösztönös énbe, hogy nem szeretném őket feltárni.
A második napon voltam dolgozni okosan. Munka vége felé beszéltem Tamás barátommal, aki megemlítette, hogy este jön Dr. Házat nézni és nagyobb mennyiségű italt vegyek ezen nem cél mián. Bár nem igazán értettem, hogy milyen összefüggés van a tévénézés illetve a bebaszás között, nem kérdeztem, hanem bevásároltam. Igaz nem nagy dózist, csak pár sört. Aztán jött Tamás és kiderült, hogy tulajdonképpen mi a Közgáz pincébe fogunk tovahaladni, ezért kellett az ital. Olyan 11 óra felé érkeztünk, azt hittük elegáns késői belépőnk lesz, de nem. Mondjuk a kopasz úriember a jegyvásárlásnál olyan kedvesen mondta nekem cigarettával a szájában, hogy "Diákot" és mikor felmutattam neki, olyan ellentmondást nem tűrően vette ki a kezemből, hogy rögvest be is tudtam illeszkedni. Ha lenne egy kis bátorságom, biztos azt mondtam volna neki, hogy nem veheti el, mert az enyém, valamint készülődjön mert most nagyon megverem. Egyébként tényleg nagyon kilógtunk a sorból. Kezdve azzal, hogy baba arcomon egy hetes borosta díszelgett, valamint az egyszerű farmerésrövidujjú nevű ruhakölteménybe öltöztünk. Mármint kilógtunk a sorból, miután elkezdtek szállingózni az emberek. Mert mi voltunk majdnem az elsők. Jöttek is szépen sorban. Azon gondolkoztam, hogy biztos jelmezbál van, mert nagyon sok lány öltözött kurvának, meg sok fiú pénzes stricinek. Kár, hogy mi nem öltöztünk be. Bár a dekoratív lányok nagyon dekoratívak voltak és ha szemmel lehetne szekszelni, mind terhes lenne azt hiszem. Egy idő után lementünk a lenti helységbe, ahol már dübörgött a zene. Összenéztünk Tamással, aztán csak fintorogtunk, mert nem igazán a mi zenénk szólt. Semmi kokódzsámbó, meg AradszkyLaci. Csak a düccendüccen. Aztán úgy volt, hogy most vagy hazamegyünk vagy nagyon berúgunk, hogy tudjuk ezt is élvezni. Aztán sétáltunk egy kört és ráakadtunk. A mire? A mire? A karaoke-ra. Aztán ott őrjöngtünk majdnem 4-ig, Tamás majdnembarátnőjével, meg az ő barinőjivel, akik a Lilla voltak, meg a Réka. Aki leszólta a bőrkabimat, meg a borostámat. Pedig a májkölnájt kabátom igazi családi kincs, nagypapám motorozott benne kb. 30 éve, előtte pedig Deák Ferenc hordta a kiegyezés aláírásakor. Bár azt hiszem ezt kicsit eltúloztam. Szóval öreg, de patinája van öcsém. Meg lelke. Aztat én szeretem és pont. Egyébként az éneklés úgy nézett ki, hogy Tamással kiválasztottunk egy számot és akkor azt. Mármint én énekelgettem, Tamás meg közben MC-t játszott és hergelte a tömeget. A következőképp:
(sor vége)
"Táncoljatok kurvák!"
(refrén után)
"Gyerünk taps, minden pina fasz"
... egyéb ganxta idézetek és más underground rap szövegek ("Faszomon a fanszőrt szőkére fessem")
De azt hiszem a népnek tetszett. Kb. 5-re haza is értem, aztán lezuhantam kómába, meg az ágyba, hogy 8-kor felkelhessek és indulhassak dolgozni.
Csütörtök. Reggel 8. Az éjszaka nyugodt volt, semmi szirénazaj. Bár, ha egy kozák lovasezred megszekszuált volna, azt is édesdeden átalukáltam volna. Szóval 8-kor csipog a telefon. 8 óra 1 perckor porcelánbuszt vezettem. Aztán mentem munkába, Saridont reggeliztem és nagyon nehezen húztam ki a napot. Munkából a Dózsa kocsmába mentem olyan 5 körül, ahol Tamás már csoporttársaival rövidezett. Hjaj, ez a Tomi. Mindig csak az iszákolás. Iszák ez a Tomi. Aztán ott ittam velük egy sört és elhúztam haza. Sokat pihenni ekkor sem tudtam, mert nyolcra mennem kellett a Blahára találkozni a két Marcival Veszprémből, akik szerettek volna nagyobb mennyiségű sört meginni. Elvittem őket a Filter nevű szórakozóhelyre, aholis este Pánikhangulat meg Szeszkor koncert volt és aztat szerettem volna én megnézni. Vettünk italt és leültünk, aztán rögtön rá is jöttem, hogy bizony ezek a székek nem a legergonómikusabban vannak kialakítva. Ezért mászkálni kezdtem. Találkoztam egy csomó ismerőssel, meg egy pár új ismerőssel. Az egyikük, egy hölgy kérdezte, hogy emlékszem -e rá. Mondom nem. (Ami igaz is volt.) De aztán kiderült, hogy de, mert még pár hete a ZP-ben csocsóztunk együtt meg dumáltunk egy kicsit. Majd megkérdezte, hogy ugye Tamás vagyok. Mondom nem. (Ami még most is igaz.) Aztán a szemére vetettem, hogy ugyan felvettem iwiwen és vissza is igazolt, de nekem a ZP-ben azt mondta, hogy nincs fent az iwiw-en. Hát ilyen fiatal, oszt máris hazudik. Aztán kiderült, hogy nem is ő volt az, hanem valami vadidegen. Csak a név, meg az életkor stimmelt. :D Nem maradtunk aztán itt sem sokáig, megnéztük a Pánikhangulat koncertet, ami kurvajó volt, csak Tomi beleesett az újrahúrozás hibájába, aztán az néha zavaró volt, de különben nagyon tetszett. Viszont Andrásnak olyan mocskos a szája, hogy ki kell mosni szappannyal. Bár ő pank, szóval neki lehet. Hazafelé Ákos vett még egy nagyobb mennyiségű vodkát, hogy azt otthon megisszuk és utána irány a Bank nevű éjszakai gyerekmegőrző, megtekinteni a nagyon részeg fiatalokat. Sajnos azonban a második dózis után elájultam. Éjjel arra ébredtem, hogy Ákos mellettem fekszik és valaki kiabál vele, de csak úgy suttogva. "Gyere már át oda, Ákossss! Áhákosss! Gyere máhár!" Ákos mondta, hogy "hrrrr". Aztán ismét az álom jótékony párája homályosította el az érzékeimet. Reggel felkeltem és meló, délben pizzaevés a csapatépítő tréning előtt, aztán most hazajöttem az albiba. Reggel még volt egy akkora sztorim, hogy visítottunk egész délelőtt, de ezt nem írom le, mert titkos. Aki ismer, annak majd elmesélem.
Most jön a fesztivál negyedik napja. Este koncertek. Meg kitudjamik. Meg Panka fellép a 12 hányásos műsorszámával. Röviditalokon és kísérőkön kísér az angyalok kara, azaz a kis barátnői, Ramcsi, Dió, Húlia, Mő, Timcsi, Frida. (Frida nem, mert húdelebasztak)
