Szerintem elkezdeni már nem is tudom a dolgokat. Csak újrakezdeni. Újrakezdeni a leszokást, újrakezdeni a rendrakást magam körül, újrakezdeni magamban dolgokat. Újrakezdeni megtanulni viselkedni. Nem kérni, hanem adni es nem foglalkozni azzal, hogy cserébe majd mit kapok, mert akkor egy idő után vissza fogok csúszni. Most pedig fogom magam es kimászom. Nem diadalmenet lesz, már most elnézest, ha meg fogok valakit közben bántani, de most már muszáj. Ma. Most. Azonnal. Lépni, mert muszáj. Majd ha lesz vicces, akkor azt is megírom. Szenvedőblog. Emóblog lettem :D
De komolyan. Volt már olyan napotok, hogy eljutottatok odaáig, hogy ahogyan eddig, úgy nem tovább, mert belebolondultok? Másnap persze felkelsz és minden rosszabb. De mindent csak egy határig lehet feszíteni. Nálam már régen elpattant az a húr. Szóval most vagy összeszedem magam és összekötözöm, vagy felhúzom magam rá. Így is, úgyis béke lenne.