Nnna. Elöljáróban annyit, hogy most értem haza a bevásárlásból, meg a dolgozásból. MEg elvittem Pannak az indexét. Szóval egy csomó dolgot elfelejtettem megvenni, pedig aztán akkora pofám volt, hogy aztán a férfi az csak bemegy és megveszi és 10 perc. Megvettem és 10 perc, csak itthon derült ki, hogy egy csomó mindent kihagytam. Viszont. Már idecsücsültem a szobámba és bekapcsoltam a televíziót. Mi megy? A Máónika só. Ez a műsor a legalja. Egy nagy kapával megigazítanám a Móni fejét, mikor úgy tesz, mintha érdekelné a más nyomora. Meg a kibaszott nagy bölcsességei. Na katt, kikapcs.
Szóval szombat reggel. Felkeltem reggel 9 órakor. Tekintve, hogy fél 6 felé aludtam el előző este, úgy gondolom, hogy ez csudás teljesítmény. Fizikailag olyan állapotban éreztem magam, mintha egy csorda bálna lábakat növesztett volna és a fejemben örülnének ennek a csudás eseménynek. Nagy huncutsággal szaladtak. Ami persze lehetetlen ugye, mert a bálna megdöglik a szárazföldön. Mármint a saját súlyától. Valamint a bálna nagy és nem fér be a fejembe. Legalábbis remélem. Hazasétáltam és letusikáltam, aztán elmentem a próbaterembe, ahol már várt a Dagadt, akivel honlapot csinálgattunk, meg gitároztam a bálnáknak. Biztos olyan szépen gitároztam, hogy csendben leültek hallgattak. Aztán jöttek a lovagok zenélni, én meg elkezdtem haver telefonálni. Ugyanis hazamenni nem volt már kedvem, ottmaradni nézelődni meg megint nem. Aztán próbálkoztam a két legnagyobb puhánnyal Karcsikával és Ákossal, de előbbi rosszul volt (délután 2), utóbbi állítólag tanult. Feltelefonáltam ezért
a titkos fegyveremet,
a legszemetebb szemetet,
a megtestesült gonoszt,
Stukker emberemet.
Aztán Tamás el is jött és leültünk a Koktél eszpresszóba. Csodásan sütött a nap, vibrált a levegő az ősz utolsó gyengébb tavaszimitációitól, lenge szellő. Mivel itt nem szólt oly szép zene, mint a próbateremben, rögvest rákezdtek a bálnák egy csűrdöngölőre. De aztán kell nekik adni inni és akkor elalszanak. Másnap reggelig.
Egyébként a bálnákat szabadon ki lehet cserélni rinocéroszauruszokra, csak azokat kicsinyt meguntam, meg már mindenkinek azt mondtam. Bár egy lábas bálna kétségtelenül nem annyira aranyos, mint egy rhinő. De azért meg lehet abban is találni a szépet. Szerintem.
A szombat délután további részében, mi majdnem mindenhol megtaláltuk a szépet. Voltunk picit zenélni is, de csak azért, hogy összeírjuk a stúdióhoz a bpm-eket. Míg ezt csináltuk, Karcsi és Tamás söröztek. Ezután elindultunk a Mólóba. Ákos már az elején elment, mert beszabályozza a felesége, amiért mi neheztelünk nagyon. Legalábbis Karcsi nagyon. Na jó nem ám, de vicces. Mert úgyis oda ment, nem tanulni. Viszont Karesznak csak addig volt nagy a pofája, amíg ki nem derült, hogy ő még hazamegy fürödni. VV Leslie öcsém. Mondtuk is neki, hogy ő már akkora lúzer, hogy mi is kiközösítjük, de ez nem nagyon hatotta meg. Csakazért is hazament tusolni.
Mi meg elmentünk Tamással a Mólóba. Ahol már bepakolt a Légió zenekar, amit elmentünk megtekinteni és ami zseniális volt megint. Még mindig úgy gondolom, hogy a legnagyobb gitáros, akit ismerek, az az Árva Gabi. Sajnos kicsit berúgtam, szóval már táncolás is volt, meg mindenféle bohóckodás, ami egy ilyen rokkos rendezvényen szokásban van. Nagy történeteket nem tudok mesélni, viszont mire odaértem a Kávéba, akkorra sajnos ellepte egy kicsit az agyamat az ital. Itt Karesz szerzett egy remek rózsaszín női kabátot, amit felpróbált és abban táncolt. Tájékoztatásul azért leírnám, hogy teljesen egyedül volt, plusz az összes villany égett. Én is csak azért nem táncoltam vele, mert elaludtam. Aztán rámtették a kabátot, erről készült kép is. Ha Ákos elküldi, akkor felteszem. Egyébként Karesz előző nap is táncikált hasonló körülmények között. Csak akkor egy csudás bőrkabátban. Gallér felhajtva szigorúan. Ez akkor történt, amikor rendkívül ügyesen lementem Svensonnal az Avion próbaterembe meginni egy nagy csomó röviditalt. Szóval szombaton nagyon hamar kidobott minket a Vali, miután már nem szolgált ki egyikünket se. Engem mondjuk azért, mert aludtam ugye. Hazavitt egy táxi, aztán alvás.
Vasárnap egész kellemesen telt a vasárnapom. Természetesen megint zenélés, meg sörözés. Már fáradt vagyok leírni is.
Annyira, hogy vasárnap éjjel kibasztam egy fél doboz cigit a vonaton. Egyelőre azt írnám, hogy most éppen nem dohányzom. Ti meg szorítsatok.
Szóval szombat reggel. Felkeltem reggel 9 órakor. Tekintve, hogy fél 6 felé aludtam el előző este, úgy gondolom, hogy ez csudás teljesítmény. Fizikailag olyan állapotban éreztem magam, mintha egy csorda bálna lábakat növesztett volna és a fejemben örülnének ennek a csudás eseménynek. Nagy huncutsággal szaladtak. Ami persze lehetetlen ugye, mert a bálna megdöglik a szárazföldön. Mármint a saját súlyától. Valamint a bálna nagy és nem fér be a fejembe. Legalábbis remélem. Hazasétáltam és letusikáltam, aztán elmentem a próbaterembe, ahol már várt a Dagadt, akivel honlapot csinálgattunk, meg gitároztam a bálnáknak. Biztos olyan szépen gitároztam, hogy csendben leültek hallgattak. Aztán jöttek a lovagok zenélni, én meg elkezdtem haver telefonálni. Ugyanis hazamenni nem volt már kedvem, ottmaradni nézelődni meg megint nem. Aztán próbálkoztam a két legnagyobb puhánnyal Karcsikával és Ákossal, de előbbi rosszul volt (délután 2), utóbbi állítólag tanult. Feltelefonáltam ezért
a titkos fegyveremet,
a legszemetebb szemetet,
a megtestesült gonoszt,
Stukker emberemet.
Aztán Tamás el is jött és leültünk a Koktél eszpresszóba. Csodásan sütött a nap, vibrált a levegő az ősz utolsó gyengébb tavaszimitációitól, lenge szellő. Mivel itt nem szólt oly szép zene, mint a próbateremben, rögvest rákezdtek a bálnák egy csűrdöngölőre. De aztán kell nekik adni inni és akkor elalszanak. Másnap reggelig.
Egyébként a bálnákat szabadon ki lehet cserélni rinocéroszauruszokra, csak azokat kicsinyt meguntam, meg már mindenkinek azt mondtam. Bár egy lábas bálna kétségtelenül nem annyira aranyos, mint egy rhinő. De azért meg lehet abban is találni a szépet. Szerintem.
A szombat délután további részében, mi majdnem mindenhol megtaláltuk a szépet. Voltunk picit zenélni is, de csak azért, hogy összeírjuk a stúdióhoz a bpm-eket. Míg ezt csináltuk, Karcsi és Tamás söröztek. Ezután elindultunk a Mólóba. Ákos már az elején elment, mert beszabályozza a felesége, amiért mi neheztelünk nagyon. Legalábbis Karcsi nagyon. Na jó nem ám, de vicces. Mert úgyis oda ment, nem tanulni. Viszont Karesznak csak addig volt nagy a pofája, amíg ki nem derült, hogy ő még hazamegy fürödni. VV Leslie öcsém. Mondtuk is neki, hogy ő már akkora lúzer, hogy mi is kiközösítjük, de ez nem nagyon hatotta meg. Csakazért is hazament tusolni.
Mi meg elmentünk Tamással a Mólóba. Ahol már bepakolt a Légió zenekar, amit elmentünk megtekinteni és ami zseniális volt megint. Még mindig úgy gondolom, hogy a legnagyobb gitáros, akit ismerek, az az Árva Gabi. Sajnos kicsit berúgtam, szóval már táncolás is volt, meg mindenféle bohóckodás, ami egy ilyen rokkos rendezvényen szokásban van. Nagy történeteket nem tudok mesélni, viszont mire odaértem a Kávéba, akkorra sajnos ellepte egy kicsit az agyamat az ital. Itt Karesz szerzett egy remek rózsaszín női kabátot, amit felpróbált és abban táncolt. Tájékoztatásul azért leírnám, hogy teljesen egyedül volt, plusz az összes villany égett. Én is csak azért nem táncoltam vele, mert elaludtam. Aztán rámtették a kabátot, erről készült kép is. Ha Ákos elküldi, akkor felteszem. Egyébként Karesz előző nap is táncikált hasonló körülmények között. Csak akkor egy csudás bőrkabátban. Gallér felhajtva szigorúan. Ez akkor történt, amikor rendkívül ügyesen lementem Svensonnal az Avion próbaterembe meginni egy nagy csomó röviditalt. Szóval szombaton nagyon hamar kidobott minket a Vali, miután már nem szolgált ki egyikünket se. Engem mondjuk azért, mert aludtam ugye. Hazavitt egy táxi, aztán alvás.
Vasárnap egész kellemesen telt a vasárnapom. Természetesen megint zenélés, meg sörözés. Már fáradt vagyok leírni is.
Annyira, hogy vasárnap éjjel kibasztam egy fél doboz cigit a vonaton. Egyelőre azt írnám, hogy most éppen nem dohányzom. Ti meg szorítsatok.
