A fény gyermeke

 2007.10.12. 16:34
Namármost az vagyok én.

Szerda este annyira, de annyira csábítottak inni, de úgy döntöttem, hogy otthon maradok. Mondom mit sikerült véghez vinnem.
Volt két négyperegyes gitározás, 3 üveg msn valamint egy fél deci doktorháusz. Ezektől aztán annyira bekábultam, hogy lefeküdtem aludni, hogy az majd jó lesz. Természetesen csütörtök reggel megint előadtam a magánszámomat az ébredéssel. Ezzel a sanda szemű nősténydémonnal kell csatáznom minden reggel és sosem nyerek. Így hát tökéletesen érthető, hogy ismét elkéstem a bányából, ahol szerencsére sújtólég volt, így nem vittem túlzásba a külszíni fejtést. (Szerintem ott ugye ilyen nincsen, de ezt csak most vettem észre. Mármint sújtólég nincsen) Csütörtök este meginogni látszott a fény gyermeke státuszom, mert Tomika barátom elhívott a Dózsába, hogy megiszunk pár sört. Mondom csudás. Ha megiszok két sört, attól még nem fog összedőlni a világ, sem pedig a legendás fitnesszprogramom. Négy sör és három alattomos becenevű rövidital után indultam haza, mert megrettentem a lehetőségektől. Aztán most mondta a Tomi, hogy jó nagy geci vagyok, mert pont én jöttem volna a körben. Bár távozásom okaként nem ezt jelölném meg, de ha legközelebb megyek, akkor biztos én fizetek. Az alattomos egyébként fél vodka, tabasco szósszal, meg málnaszörppel, egyéb helyeken Red October néven ismert lehet. Én még sosem hallottam, de ez csak azért van mert kizárólag a sörtequilaunikum szentháromságban hiszek. Azt még megemlíteném, hogy a sittes pultoshölgy olyan előzékeny, ahogy egy ilyen úri helyen elvárható. Az egyik alkalommal, amikor fizettem x száz forint és még 10 forint volt az összeg. Erre megkérdeztem a hölgyet, hogy ugyanmár adjak -é 10 kincset, mert akkor biztos könnyebben tud visszaadni. Udvarisan odaböfögte nekem, hogy 'aggyá'. Erre előkotortam a bukszámból két darab ötforintos, ami ugye pont tíz forint. A börtöntöltelék, túlsúlyos matróna erre előzékenyen közölte, hogy "Az nem köll. ". Aztán adtam egy huszast, remélem a koszovói menekültekre költi ez a kedves ember.
Mivel roppant korán hazasuhantam, ezért fel tudtam kelni reggel. Jessz. Mármint időben.
Bánya, aztán haza. Most már nem írom le mennyire húztam fel magam a Keletiben, mert felesleges erre leütést pazarolni, de egyszerűen nevetséges, ami utasszállítás illetve szolgáltatás címén ott folyik. Tízezer ember, nemzetközi vasútállomás. Négy pénztár nyitva, a négyből egy jegyautómata üzemel. Ráadásul az összes köcsög ilyenkor akar IC pótjegyet venni három hónapra előre, ablak mellé, nemdohányzó, de úgy, hogy Balatonmackófelsőnél el tudja érni a Fehér fóka expresszt és arra is kérne egy menetirányban álló ülésbe, nemdohányzó ablakmelletti pótjegyet, meg egy 90%-at a látássérült kengurujának, de azt csak Oposszumfalváig, mert ott a nagynénje levenné a vonatról. És még nekiáll kérdezősködni, hogy Birkaházától mikor van csatlakozás Kapafalvára. Szomba.
A vonaton már annyira szétvetés előtt álltam az energiáimmal, hogy csak nnna. Szó szerint álltam, mert ülőhely ugye nyista. Most meg elmegyek mindjárt szórakozni. De nem ám kocsival. Elvesztettünk ma egy barátot, viszont kaptunk egy unokaöcsit. Megünnepeljük mind a kettőt. Ha túlélem, holnap megírom.

A fény gyermekét meg beraktam a fiókba, ne is lássa, mi folyik itt. Gyöngyösőőőn.

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr7194498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása