Öcsém, olyan gitárhangzást csináltam a kis kütyümön, majdnem magam alá pisiltem. Megpróbálom elmagyarázni, mintha egy disznóvágáson mutatnám, hogy hogyan kell a malac farkát. Naszóval. Veszöl egy megfelelő erősítőmedellt. Ez jelen esetben egy Soldano. Lekapod róla iziben a kurva sok torzítást, meg óverdrájvot, mert attól lesz dzsidzsi hangja. Namármost nekünk ugye nem az köll. Le kell egy kicsit nyesni belőle, attól majd csattanik akkorát a hangok eleje, hogy beszarsz. Zengetőt minimálisra, nem a Rojálalberthólban vagyunk ugye. Meg szarul is szól. Aztán most jön a trükk. Hangfalmodellnek egy 4x12-es Marshall láda. Valamint a legfontosabb. Ugye sokszor hallani olyan gitárhangzást, mintha egy fésűn selyempapírral valaki ciceregne. Hát az azért van édes fijam, mert kitekerik a mélyet, meg a magasat, meg fel a torzítást. Pedig a gitár közepet szól idesöcsém. Szóval aztat köll feltornázni picinyt.
Ennek alternatív változata lenne ugye, hogy fogok egy JCM Marshall csöves fejet, meg egy Les Paul Custom gitárt meg egy kábelt, összedugom és olyat szól, hogy leesik a fejem. Csak hát szegény ember kézzel nőz.
Annak okait azért kutathatnánk, hogy mindezt miért írtam le, de valamire tuti jó lesz. Viszont a héten már kétszer is voltam futni. Ekkora fitnesszbajnok vagyok. Valamint már kedd este van és még egyszer sem basztam be. Azt hiszem meggyógyultam. Mesti vagyok, két napja tiszta. Voltam ma dolgozni is. Hát nem miattam dübörög a magyar gazdaság, az tuti. De legalabb bent voltam 7 óra után. Ettől aztán úgy éreztem, hogy már mindent kihoztam a napból, amit csak lehet és roppant elégedetten pislogtam körbe-körbe egészen 3-ig, amikor is megszöktem.
Rettegek a csütörtöktől. Akkor fog rombadőlni az összes kis tervem, meg az egész fitnesszprogramom. Albibúcsúztató, globális buli lesz. Ha eddig nem csináltunk kárt és volt is remény arra, hogy visszakapjuk a kauciót, most végleg könnyes búcsút veszünk ennek a lehetőségétől is. Elvileg jön Balázs barátom is, aki már nagyon felnőtt és már nem tud annyit inni, mint régen, ennek szellemében utolsó nagy veszprémi bulink alkalmával csoda, hogy nem estem benne pofára, mikor mentem haza, mert az előszobában aludt arcon. Úgy kellett a szőnyeggel együtt behúzni a nagyszobába. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy milyen volt, amikor még bírt inni és szokott is. De hát mind felnövünk egyszer nem? Nekem is lassan könnyes búcsút kell vennem a barátaimtől is, aztán rámenni a karrierre, a családalapításra, meg a nagy Volvóra. Vagy mondjam, hogy nem növök fel sosem? Olyat lehetne? Majd anyukám eldönti :D