Az előbb voltam kint a teraszon cigarettázni. Nincs még hat óra. Sötét van. Télszag van. Édesapám csodás kazánja finoman cizellálja az eljövendő telet ígérő hideg idő illatát. Tele az udvar falevéllel. Valamint nincs itthon senki. Az egész napomat alvással töltöttem eddig. De azt hiszem visszafekszem, mert képtelenség elviselni magamat egyedül. Még gitározni sincs kedvem. Bár ez a téma most különösen bosszant, mert most per pillanat nagyon nem tartom magam semennyire ebből a szempontból. Roppant idegesítő.
Ráadásul a hugom kibaszott nyula elrágta a hajnyíró gépnek a vezetékét, ami azt eredményezi, hogy a már bozótvágóval sem vágható borostámtól illetve kalózkapitányos szakállamtól ma sem tudok megszabadulni. Remek.
Ráadásul a hugom kibaszott nyula elrágta a hajnyíró gépnek a vezetékét, ami azt eredményezi, hogy a már bozótvágóval sem vágható borostámtól illetve kalózkapitányos szakállamtól ma sem tudok megszabadulni. Remek.