A hétvégém megint érdekesen sikerült. Voltam pénteken Tamáskával kultúráltan szórakozni, amihez később csatlakozott Károly, Panka, Ramcsi, Dida. Igazából teljesen felesleges leírni. Buli nem volt, csak mi hittük azt, hogy van, ennek lett a következménye, hogy Valikám már nem annyira örült, hogy mi is ott vagyunk, ezt állítólag meg is írta az iwiwen, csak nem említett neveket. Este Karcsinál alukáltam, ami megintcsak érdekes volt. Mert Károly nem jött velem haza, csak a kezembe nyomta a kulcsot. Aztán vagy jó 10 percbe telt, mire be tudtam jutni a lépcsőházba, majd újabb öt perc szerencsétlenkedés után a lakásba. Igaz itt nem a kulcs segített, hanem Károly édesanyja, akinek nem volt annyira természetes a mosolya. Mondta, hogy takarodjak a szobámba. Igaz, hogy ez Karcsi szobája, de szerintem az anyukája engem jobban szeret. Éjjel megjött Károly is, de nem nagyon zavart meg az agyhalálban. Reggelre anyukája úgylátszik kiengesztelődött, mert csinált reggelit. Délben lementünk egy sörre a Bojtiba, mert nem voltunk túl jól. Megittunk nyolcat, aztán elindultam haza, hogy akkor én megyek bálba. Tesóm jött értem fél hatra, aztán mire odaértünk Móvárra, addigra bekaptam még két sört, aztán kistestvéremék felöltöztek (nem két perc volt), aztán bál. Remek volt, táncoltam kultúráltan. Meg kevésbé kultúráltan vedeltem, meg ismerkedtem, de nem volt semmi probléma. Másnap volt. Kezdeném azzal, hogy hulla másnapos voltam. Szakadt a hó. Az autón nyári gumik. 100 km-re van az otthon, és akkor Balika vezessen. Egyedül, az autópályán. Majdnem 70-nel mertem menni Győrig, meg egyszer meg kellett állnom, hogy ne aludjak el. A belső sáv tök használhatatlan, a kocsi összevissza csúszkált, nekem meg halálfélelmem volt. Aztán vasárnap meg még vendégségbe mentem mindenhova, de főleg Dióhoz, ahol kiderült, hogy fogytam. Bár, hogy mitől, az nagy kérdés. Jövő héten is mennem kell, mert tetszett a digitális mérleg :D Aztán remekül feljöttünk Pestre és annyira megörültem annak, hogy fogytam, hogy rendeltem pizzát. Reggel meg úgy csodálkoztam, mert nem tudtam enni. Pedig a reggeli nagyon fontos ám. Meg eddig azt hittem, hogy úgy nem tudom elkezdeni a napot. De most kiderült, hogy mégis. Meg az is kiderült ma, hogy a kapros salátaöntetet mégsem szeretem annyira. Azért szeretem, de annyira nem. Most pedig tanulás jön. Meg gyertyagyújtás, hogy a lakásból átsegítse az itt rekedteket oda, ahol lenniük kellene. Mert tűzben az Isten.