Pénteken nagyon nagy sebességgel száguldottam hazafelé már a háromnegyed deles vonattal, hogy egy órakor el tudjunk indulni Pécsre koncertezni. Negyed kettőkor már teljes menetfelszerelésben álltam a vasútállomáson, vártam a többieket a kisbusszal. Aztán megjöttek és nagyon sok kavargás után kb. fél háromkor tudtunk elindulni Tatabányáról. Aztán paráztunk is Karesszal, hogy nem fogunk odaérni a kijelölt fél hatos időpontra. MEg egyébként összefagytunk, mert a busz hátsó részén nincs fűtés. Egyébként nem éreztem magam valami fényesen, mert elhagytuk a kb. 90 ropis lábkapcsolómat, ami azért kellene a fellépéshez. Bár igazság szerint, inkább úgy gondolom, hogy valakinek jobban tetszett, mint nekem és elfelejtett szólni, hogy kölcsönveszi. Aztán odaértünk, kaptunk pöcsétet, aztán beengedték az embereket és villámgyors hangolás, meg ilyenek után zenéltünk. Volt füst, meg hangos gitár, meg minden. Ennyi sivító tinilány, még sosem volt kis kompániánk koncertjén. Karesznak kiabálták is, hogy "Jól nézel ki!" Nekem nem, de azért emiatt nem fogok éjjel sírva felébredni. Meg mondjuk kicsit megalázónak tartottam, hogy a másik fellépő zenekar nevét kiabálták. De valahogy lenyeltem azért. Hazafelé elaludtunk, valahol összehánytunk egy benzinkutat, Ákos pedig átalakult Festéktüsszentő Hapci Benővé. Ezen nagyon kacagtam. A többiek is. Másnap kipakolásztunk, délután voltam kávét inni Panka művésznővel, meg megetetett. Mert éhes voltam. Valami wokos, húsos, zöldséges, üvegtésztás csodát csinált és tényleg fantasztikusan finom volt. Igazi kis konyhatündér. A macska is szerette volna megkóstolni, mert ottlétem percei alatt vagy háromszor próbált meg felmászni mindenhova. Este meg elmentem bálba. Ott volt az egyik mamámon kívül az egész család, a kishugom pedig kifejezetten a legcsinosabb hölgy volt az egész kócerájban. Elvileg éjfél körül mentem volna egy másik bálba, ami körülményeit tekintve szerényebb volt, mint ahol én tartózkodtam, viszont nagyobb ereszd el a hajam volt ott, az tuti. Kb. 9 felé kaptam az első sms-t, hogy 5 rövid, 3 sörnél jár az egységem. Én elég visszafogott voltam, csak olyan 11 felé kezdett elszabadulni a toxikus diszkóvonat, amikor is nekiálltam rövidezni. Aztán tánciztam is roppant sokat, még a mamámmal is. Megértem, hogy a papámat miért tudja elnyomni, vezetni nem igazán lehetett. Amennyiben mégis megpróbáltam, akkor a bútorcipeléshez hasonló érzésem volt. Ennek ellenére mamikám csillógó szemei kárpótoltak minden kellemetlenségért. Már fél öt felé otthon is voltam, a taxisofőr keltett fel. Vasárnap meg hívott M. Ákos. Hogy italakció van az egyik szjupermárketben. Kikocsikáztunk, vettünk viszkit. Ákos majdnem elsírta magát, mert az egy üveg Ballantine's és egy üveg Jim Beam mellé nem tudott még egy díszdobozos Vodkát venni. A nyolcas vonatot céloztuk meg. Tomika délután kelt és nem volt jól. Háromnegyed nyolckor találkoztunk a Hargitánál, vettünk söcit, aztán irány a vonat. Sajnos azonban a vonat 40 percet késett. Szóval kibontottuk a Ballantine's-t. Ennek az lett a vége, hogy Kelenföldig megittuk, egész vonatúton visítottunk, szekáltunk a Pankát, aki ennek nem örült, viszont megtudtam, hogy az univerzum rejtélyei közé tartozik az is, hogy miért van a Földön egyáltalán olyan lány, aki beszél velem, mert olyan kis randa vagyok. Remélem a titokra hamarabb fény derül, mint a loknesszi szörnyre. A vonaton sajnos nem sikerült eladni a csodás Indesit mosógépünket. Pedig olcsó. Ha valakinek kell, szóljatok. Hazafelé még vettünk sört, rendeltünk pizzát. Megnéztük a Róma második évadjának befejező részét, ettünk, ittunk, majd mivel a pizza megterhelte a pockomat, ezért futás vécé. Csodás éjszakám volt, forgolódtam, mintha betettek volna egy betonkeverőbe, valamint nagyon szarul vagyok. Ákos rosszabbul járt, 16:56-kor tudott először egy kevés levest magába erőltetni, amit nem büfcsizett ki. Viszont voltam ma a Medgyesi Tibornál erősítőt próbálni és két hét múlva veszi meg a Mesti. Eztet e.