Nyugikaaaaa! Lazaság.

 2007.12.03. 20:51
Voltam a hétvégén moziban. Megnéztem az 1408 című filmet, amitől tartottam picit, mert horrorfilm vagy mi. Tulajdonképpen már a bevezetőnél összeszartam magam, az egyetlen dolog, amire figyelni tudtam, hogy ne sikkantgassak egy-egy teatrálisabb hanghatásnál, vagy hirtelen megjelenő rémpofánál. De aztán így visszagondolva mégsem volt annyira félelmetes a film, inkább elgondolkoztató. Annyira durván szembesült a filmbéli úriember a félelmeivel, hogy szerintem ezt nem biztos, h ki lehet bírni ép ésszel. Mégis a filmben a legjobban az tetszett, amikor már rászarik mindenre és ha már meg kell dögleni, akkor elegánsan kell. Felgyújtja az egész szobát a picsába, aztán leül és rágyújt egy cigire. Nekem rögtön az ugrott be, h a szobában lakó összes lélek megszabadul, mert tázben az Isten ugye. Aztán valahogy így lett.
Szombaton voltam diszkréten rövidezni kispajtásaimmal, ami azt eredményezte, hogy vasárnap egész nap szétszakadt a fejem. Valamint majdnem bekerültem az esti hírekbe, mert megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy a velem egy fedél alatt élő embereket egy vasvillával sérelmükre megölöm és elásom. Ugyanis aludtam volna. Ezt mindenki olyan toleránsan kezelte, hogy amikor bejöttek a szobába valami roppant fontos indokkal (pl. ing felakasztása), akkor nagyon csendben voltak. Mikor kimentek, akkor olasz család mintájára üvöltés. Aztán én is megkértem őket kultúráltan, hogy "kussoljatok, basszátok meg". Kedves kérésem nem maradt válasz nélkül. Már amennyiben szerény személyem illetve civilizált kérésem teljes ignorálása válasznak számít. Lehet, hogy nem hallották. Legközelebb hangosabban kell ordítanom.
Tamással megbeszéltük, hogy felmegyünk a hatos vonattal, mert a nyolcassal csak későn érünk haza. Bandika (Memmio) már fent volt. A hétvégéje remekül telt, szombaton volt szórakozni, aztán ezen tevékenység keretein belül összehányta a Nyugatinál az első szembejövő telefonfülkét. Pedig szegény telefonfülke tuti nem akart mulatni. Ez a Bandi már csak ilyen rokkos arc. Vasárnap meg haldoklott. Gondolom a lelkiismeret furdalástól, nem a szesztől. Tomika hozott az útra egy köbméter pálinkát, mert hogy ideges. Szerencsére eme remek italból nem ittunk túl sokat az út alatt, így még viszonylagos szellemi épségben érkeztünk meg honunkba. Megrendeltük a kötelező vasárnapi pizzát, amit természetesen nem bírtunk megenni, megbontottuk a kötelező filmnézős vasárnapi sört, aztán usgyi filmet nézni. Amit természetesen nem néztem végig, mert ismételten belealudtam. De majd bepótolom valamikor.
A mai napon nem mondanám, hogy kidobott az ágy. Konkrétan alig bírtam összekaparni magam. Az egész napom ennek a csudás szellemi, fizikai zombi állapot jegyében telt. Viszont van egy kérdésem.

Kellene nekem olyan, hogy koordinátarendszerek nagyító algoritmusa. Konkétan adott egy koordinátarendszer, egy raklap adattal, amiket át kell fordítani a koordinátarendszerbe arányosan, lehessen nagyítani, scrollozni, valamint közben a koordinátarendszert átméretezni. Ti vagytok az utolsó reményem. Valamint az, hogy most megint nekiállok és megint megcsinálom előről, mint az elmúlt héten huszonháromszor és kurvaanyázok, mert megint nem fog menni. Hát ennyire butuska lennék? Félelmetes elmém már megkopott és az idő rozsdája vonta be szinapszisaimat? Mindenféle logikai buktatót könnyedén felismerő szememre hályogot vont már a kor? Hát valószínű. Akkor most két megoldásom van. Elszívok egy cigit. Megiszom egy sört. Valamint leszarom.
A diplomamunkával kapcsolatos dolgokat viszont elintéztem. Mármint amit ma tudtam.

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr86251331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása