Megpróbálom a dolgokat részletesen leírni, mert muszáj rá emlékeznem majd nagysokára is. Először is biztos, hogy azzal kezdeném, hogy elnézést kérek mindenkitől, akivel türelmetlen voltam, akire nem volt időm, akivel ordítoztam. Ennyire ideges szerintem még életemben nem voltam. Kb. egy hete nem nagyon alszom végig egyetlen éjjelt sem. Köbméterszámra ittam energiaitalt, kávét, valamint szégyenkezve be kell vallanom, hogy tegnap, meg ma dohányoztam is. Előző nap délután ötkor még úgy álltam, hogy az operációs rendszerek tantárgyból nem tudtam semmit sem. Ami azért nem egy megnyugtató állapot. Délután négykor befejeztük Tamással a romantikus filmnézést, ami a Legenda vagyok, valamint a Kegyetlen játékok című filmeket tartalmazta és nekiálltunk tanulni. De nagyon. Tamásnak már most üzenném, hogy nagyon drukkol neki mindenki és amennyit tanult, elképzelhetetlen, hogy ne sikerüljön jól a holnapi szigorlata. Bár bevallom, fel sem tudom dolgozni, hogyan lehet egy szociólógiai szigorlatra felkészülni, ami oldalak ezreiből áll.
A tegnapi tanulás a kávézás és őrjöngés jegyében telt. Egyáltalán nem tudtam feldolgozni a tárkezelés, a virtuális memóriakezelés és lapozási technikák témakörét és ez roppantul idegesített olyan hajnal kettő felé. Aztán megpróbáltam aludni, de csak oldalt tudtam feküdni nyitott szemmel. Aztán András elkezdett horkolni, akkor felkeltem téblábolni még picit, meg beszélgetni Tomival, aki még mindig tanult. Szegényke. Aztán valahogy elaludtam. Mintha eltelt volna három másodperc és rögtön csörgött is az óra. Hazavonatoztam. Megjegyzem roppantul tetszett a Déli pályaudvaron az a náci hozzáállás, ahogy a jegyeket ellenőrzik mindenhol.
Tatára érve üvöltöttem, mert nem volt meg a cipőm. Valamint a borotvám sem. Nagyon-nagyon üvöltöttem. Aztán valahol eldugva a spejzban a kolbászok alatt megtaláltam a szép topánomat. Becsücsültem a kocsiba és irány Veszprém. A Környei úton halálfélelmem volt, mert minden le volt fagyva, az autón ugye meg nyári gumi. De azért szerencsésen ideértem. Futás be az I épületbe, ott is a 9 emeletre, a könyvtárhoz. Egyébként fogalmam sem volt, hol van ez, mert soha nem jártam még ott. Éppen ebédszünetet tartottak, de állítólag nagyon pörögtek az események, szóval bíztam benne, hogy a kijelölt 3/4 3 helyett hamarabb bemehetek.
Aztán mikor visszajött a bizottság azonnal be is suhanhattunk. Mondom miket húztam.
Programozási nyelvek: 7. Gráfok ábrázolása: adjacencia matrix és n-ik hatványának jelentése, incidencia mátrix, adjacencia lista, súlyozott gárf. (Representation of graphs: adjacency matrix and meaning of nth power, incidence matrix, adjacency list, weighted graph.)
Szoftvertechnológia : 6. Felhasználói felület tervezése (ember-gép kommunikáció).
Számítógép hálózatok: 16. Forgalomirányítás és torlódásvédelem a hálózati rétegben.
Aztán ezeknek nagyon örültem, mert így nem kellett vizsgáznom fordítóprogramokból, ami nagy mumus volt, meg hírközléselméletből sem, meg operációs rendszerekből sem, ami pedig a tegnapi nap során nőtte ki magát mumussá. Nagyon naggyá.
Aztán programozási nyelvekből vizsgáztam először. Méghozzá úgy, hogy Dr. Dominich odajött, hogy én vizsgázom -e programozási nyelvekből. Mondtam is neki, hogy igen. Erre közölte, hogy reméli, hogy viccelek. Aztán nyeltem egyet és mondtam, hogy nem. Kérdezte, hogy mit húztam. Megmondtam. Arra meg azt mondta, hogy az meg biztos, hogy vicc. Ebben azért nem osztoztunk, mert halvány lövésem nem volt a mátrix n-dik hatványának jelentéséről. Aztán megnézte mit írtam, kérdezett kettőt, amire okosan válaszoltam, aztán azt mondta, hogy ötös. Itt kezdett el formát ölteni bennem, hogy ez az államvizsga mégsem az a kivégzés, amire én számítottam. Aztán annyire belelkesedtem, hogy írtam vagy két oldat számítógép hálózatokból és ki is vonultam a Leitold tanár úrhoz, hogy akkor most én hadd. Aztán ez kicsit elsietett lépés volt, mert két oldal ide, kifejtett 6-7 forgalomirányítási és torlódásvédelmi algoritmus oda, kérdezett kettőt és gondosan felépített tudásom össze is omlott. Lövésem nem volt, mit akar kihozni a távolságvektor alapú forgalomirányítás - szerinte - hibás leírásából. Aztán még kérdezgetett a végtelenig számolás problémájáról, amivel az egész felkészülés alatt egyáltalán nem találkoztam, bár mikor a tárgyat hallgattam, akkor igen, de az 2003-ban volt, szóval ismereteim megkoptak kicsinyt. Hármast adott. Aztán el is keseredtem.
Ezek után visszasunnyogtam a padomhoz, aztán nekiláttam a szoftvertechnológia kidolgozásának. Ennek azért örültem nagyon, mert a tétel tartalmával foglalkozom a munkahelyemen kb. másfél éve. Aztán csak pár címszót írtam és nagypofával kivonultam és megmondtam Simon tanár úrnak, hogy én nem írtam, inkább beszélnék. Aztán eldiskuráltunk. Meséltem neki a kis tapasztalataimról, aztán ő hümmögött, meg kérdezett, meg válaszoltam, aztán kaptam egy mosolygós ötöst. Vége. Holnap megvédem a diplomát és nagyon vége. Tényleg :D Ezzzaz!
A tegnapi tanulás a kávézás és őrjöngés jegyében telt. Egyáltalán nem tudtam feldolgozni a tárkezelés, a virtuális memóriakezelés és lapozási technikák témakörét és ez roppantul idegesített olyan hajnal kettő felé. Aztán megpróbáltam aludni, de csak oldalt tudtam feküdni nyitott szemmel. Aztán András elkezdett horkolni, akkor felkeltem téblábolni még picit, meg beszélgetni Tomival, aki még mindig tanult. Szegényke. Aztán valahogy elaludtam. Mintha eltelt volna három másodperc és rögtön csörgött is az óra. Hazavonatoztam. Megjegyzem roppantul tetszett a Déli pályaudvaron az a náci hozzáállás, ahogy a jegyeket ellenőrzik mindenhol.
Tatára érve üvöltöttem, mert nem volt meg a cipőm. Valamint a borotvám sem. Nagyon-nagyon üvöltöttem. Aztán valahol eldugva a spejzban a kolbászok alatt megtaláltam a szép topánomat. Becsücsültem a kocsiba és irány Veszprém. A Környei úton halálfélelmem volt, mert minden le volt fagyva, az autón ugye meg nyári gumi. De azért szerencsésen ideértem. Futás be az I épületbe, ott is a 9 emeletre, a könyvtárhoz. Egyébként fogalmam sem volt, hol van ez, mert soha nem jártam még ott. Éppen ebédszünetet tartottak, de állítólag nagyon pörögtek az események, szóval bíztam benne, hogy a kijelölt 3/4 3 helyett hamarabb bemehetek.
Aztán mikor visszajött a bizottság azonnal be is suhanhattunk. Mondom miket húztam.
Programozási nyelvek: 7. Gráfok ábrázolása: adjacencia matrix és n-ik hatványának jelentése, incidencia mátrix, adjacencia lista, súlyozott gárf. (Representation of graphs: adjacency matrix and meaning of nth power, incidence matrix, adjacency list, weighted graph.)
Szoftvertechnológia : 6. Felhasználói felület tervezése (ember-gép kommunikáció).
Számítógép hálózatok: 16. Forgalomirányítás és torlódásvédelem a hálózati rétegben.
Aztán ezeknek nagyon örültem, mert így nem kellett vizsgáznom fordítóprogramokból, ami nagy mumus volt, meg hírközléselméletből sem, meg operációs rendszerekből sem, ami pedig a tegnapi nap során nőtte ki magát mumussá. Nagyon naggyá.
Aztán programozási nyelvekből vizsgáztam először. Méghozzá úgy, hogy Dr. Dominich odajött, hogy én vizsgázom -e programozási nyelvekből. Mondtam is neki, hogy igen. Erre közölte, hogy reméli, hogy viccelek. Aztán nyeltem egyet és mondtam, hogy nem. Kérdezte, hogy mit húztam. Megmondtam. Arra meg azt mondta, hogy az meg biztos, hogy vicc. Ebben azért nem osztoztunk, mert halvány lövésem nem volt a mátrix n-dik hatványának jelentéséről. Aztán megnézte mit írtam, kérdezett kettőt, amire okosan válaszoltam, aztán azt mondta, hogy ötös. Itt kezdett el formát ölteni bennem, hogy ez az államvizsga mégsem az a kivégzés, amire én számítottam. Aztán annyire belelkesedtem, hogy írtam vagy két oldat számítógép hálózatokból és ki is vonultam a Leitold tanár úrhoz, hogy akkor most én hadd. Aztán ez kicsit elsietett lépés volt, mert két oldal ide, kifejtett 6-7 forgalomirányítási és torlódásvédelmi algoritmus oda, kérdezett kettőt és gondosan felépített tudásom össze is omlott. Lövésem nem volt, mit akar kihozni a távolságvektor alapú forgalomirányítás - szerinte - hibás leírásából. Aztán még kérdezgetett a végtelenig számolás problémájáról, amivel az egész felkészülés alatt egyáltalán nem találkoztam, bár mikor a tárgyat hallgattam, akkor igen, de az 2003-ban volt, szóval ismereteim megkoptak kicsinyt. Hármast adott. Aztán el is keseredtem.
Ezek után visszasunnyogtam a padomhoz, aztán nekiláttam a szoftvertechnológia kidolgozásának. Ennek azért örültem nagyon, mert a tétel tartalmával foglalkozom a munkahelyemen kb. másfél éve. Aztán csak pár címszót írtam és nagypofával kivonultam és megmondtam Simon tanár úrnak, hogy én nem írtam, inkább beszélnék. Aztán eldiskuráltunk. Meséltem neki a kis tapasztalataimról, aztán ő hümmögött, meg kérdezett, meg válaszoltam, aztán kaptam egy mosolygós ötöst. Vége. Holnap megvédem a diplomát és nagyon vége. Tényleg :D Ezzzaz!
