Végtelen megnyugvással tölt el, hogy vannak olyan napok az ember életében, amikor egy rakás megmagyarázhatatlan apró dolog történik vele. Mondjuk ülhet egy kanapén. Vagy észrevehet más embereket. Más emberekben az embert. Egészen pici megmagyarázhatatlan dolgokat. Amikor tudja - nem csak reméli - tudja, hogy minden csak egy nagyon vicces, könnyed dolog és minden az ég adta világon rendben van. Ilyenkor mindig biztos vagyok benne, hogy jobb ember leszek. Pedig minden héten elbukom és mégis ilyenkor tudom, hogy mosolyogva tudok majd felállni, hogy boldog leszek. Talán pont attól, hogy mindig elbukom. Talán már boldog is vagyok. Tavaszillatot éreztem és tudom, hogy más is érezte. Millióan ma. Nem vagyok többé egyedül.