Az utóbbi idők egyik legnagyobb csodáját produkáltam. Pénteken fent maradtam Budapesten tök egyedül és nem mentem el vedelni, hanem itthon ültem, gitározgattam és lefeküdtem időben aludni. Most jön a produkció. Ma reggel időben felkeltem, kisikáltam a fürdőszobában a csapot. Közben rájöttem, hogy a nők valószínűleg azért alacsonyabbak, mint a férfiak, hogy nekik ne fájduljon meg közben a hátuk. Ez lehet az egyetlen magyarázat, mert utána kihúzni alig tudtam magam. Ezt egyébként milyen gyakran kellene csinálni? Mert most tiszta, meg minden de egy hét alatt mocskos lesz. Az azt jelenti, hogy hetente? Akkor mikor megyek inni? Aztán leültem pihenni és megcsodálni a művemet. Majd kis szusszanás után nekiálltam a kádnak. Ide már segítségül hívtam mindenféle ordító rokkendrollbandákat, hogy lelkierőmet és dühömet, amellyel a koszt ölöm fokozzák. A kádnál még jobban megfájdult a hátam. Viszont érdekes dologra lettem figyelmes. Amit eddig én a kád színének gondoltam, az mocsok. Ennek csak egy szempontból van érdekessége, mivel én tusolós vagyok, nem szoktam áztatni magam. De Andris majd elgondolkozik, hogy miért nő karfiol a hóna alá. Bár igazság szerint, ha nőne, az is jó lenne, mert anyukám bőrgyógyász, aztán majd meggyógyítja és vesz a pénzből névnapomra valamit. A legnehezebb napirendi pont következett. Ehhez már internetes segítséget kértem, mert ötletem nem volt. A wc. Stukker blogján megcsodálhatjátok, hogy ő bizony kitakarította a héten nagyon is. Most ehhez képest vagy fél órán keresztül cucáltam bokákolva. Most fényes, mint a Salamon pöcse. De amelyik legközelebb összeszarja, azt kibelezem és véres szarral írom a falra, hogy szemetelni tilos. Ezek után összesöpörtem, lehúztam az ágyneműt, összeszedtem a szennyest, indítottam egy mosást, összeraktam az ágyam, aztán most főzöm az ebédet. Rájöttem, hogy mi a tanulság. Lesz a faszom háziasszony. Azért jó érzés ám, hogy hasznos vagyok. Legalább magamnak. Valamint barátkozom a szombat van, miért nem vagyok másnapos érzéssel. Fura.