Elfogytak a színek. Mondom a történetet. Azt ugye rögtön leszögezném, hogy 2008 van. Kb. 10 évvel ezelőtt a saját, otthoni, szánalmas teljesítményű kompjúterem már megbirkózott 256 színnel. Ezzel azért egészen le voltam maradva ám a világtól. Most ma a munkahelyemen a csudálatos Solaris rendszeren dolgoztam, amikor is eme szoftvercsoda elkezdett mindenféle érdekes tüneteket produkálni. Első körben azt, hogy az általunk készített szerény programocska által igényelt minimális színeket nem sikerült megjeleníteni. Ez mondjuk 16, tehát azért nem olyan sok. Ha ehhez azt hozzávesszük, hogy a masina nagyon sok pénzbe került, valamint azt, hogy több memória, meg processzor van benne, mint amennyit egy átlagember el tud képzelni, nem túl nagy teljesítmény. Ezen picit csodálkoztam és ma volt a napja, hogy már másfél hete kerestem a hibát a saját rendszerünkben. Aztán kiderült a turpisság. Tudniillik elfogytak a színek. Nem vicc. Elfogytak. Sokat akartam megjeleníteni. 256 darab istenverte színt nehezére esett megjeleníteni annak a kibaszott erőműnek. Amikor ezt kifundáltuk, azt hittem szívatnak. Mint a "kifogyott a CD íróból a lézer" szöveg, de nem. Egy 8 GB memóriával, meg a tökömtudja milyen hiperüberNASA processzorral felszerelt fos, Solaris rendszerrel nem bírta feldolgozni ezt a félelmetes problémát, pedig általános iskola hetedikben a Prehistorik2 már sikerrel vette ezt az akadályt egy 486-oson. Na mindegy. Hogy létezhet ekkora kalap szar? Én elhiszem, hogy biztonságos, meg szerver, meg sok szakszó, dehát ha egy használhatatlan bithulladék a grafikus felület, akkor miért erre a rendszerre kell fejleszteni? Szánalom.
Majd írok emberi dolgokról is, de ez hihetetlen :D  Lehet skandálni, hogy kockafejű.