A tegnapi napom nagyon-nagyon sok ideje az első péntekem volt, amikor elindultam autóval a kávéba, hogy én ma bizony nem iszom. Illetve a kávéba csak azért mentünk, mert ott kezdődött a gyűlés fél hat tájban, mert koncertre szándékoztunk menni Tatabányára. Ezt előzetesen egyeztettük Krisszel is, aki már hamarabb oda is ment a buli helyszínére. Sajnos azonban, amikor összeszedtük Zsöfit, akkor kiderült, hogy bizony a belépés ellenében 1500 jó magyar Forintot kell odaadni a bejáratnál álló embernek, ehhez pedig a társaság egyetlen tagjának sem volt kedve, ezért telefonáltunk Krissznek, hogy nem megyünk. Egyébként a szóbanforgó jelenet miatt nagyon kellemetlenül éreztem magam, mert mégiscsak én szóltam neki, hogy menjünk már, meg jöjjön, mert koncert. Aztán megállapodtunk abban, hogy ő átjön Tatára és én majd egyszercsak hazaviszem.

Szóval érdekes dolog ez a nem ivósdi. A következő dolgokat tapasztaltam. Az ember barátai üvöltő, tántorgó tahók, akik még a legcsekélyebb módon sem viccesek, inkább kellemetlen a megjelenés velük. A gondolatot továbbszőve, valószínűleg én is ugyanezt produkálom, sőt egészen nagy annak a valószínűsége, hogy sokkal kellemetlenebbül. Akik szóbaállnak velünk, azok vagy szintén részegek, vagy szerintük tényleg vicces ez. Bármelyik változatot nézzük egyedüli rossz a modellben az az idióta, aki állandóan vedel és akkor jó neki, majd ha nem iszik, akkor savanyú neki a szőlő. A másik dolog, amit tapasztaltam, hogy eddig már saját magamnak népmeséket mondtam a legendásan nagy pofámról, ennek ellenére alkohol segítsége nélkül kb. annyira tudok társas kapcsolatokat teremteni, mint egy autista. Ennek nem örültem nagyon. Tekintve, hogy az eddig is minimális esélyét annak, hogy valami nő szóbaálljon velem ez a tény nullára redukálja. Ha pedig mégis szóbaáll, akkor annyira megijedek attól, hogy szóbaálltak velem, hogy nem is tudom eldönteni, hogy azt mondjam -e, hogy "höhh, ja" vagy esetleg "aha, aha, jaaa. hehe". Aztán miután a megfelelő mondat kiválasztása után el is dőlt, hogy mennyire vagyok szánalmas, akkor elkezdek gondolkozni azon, hogy inni kellene, de ugye ott az autó. Meg az összes kis barátom azzal baszogat, hogy úgysem bírom ki húsvétig, hogy ne gyújtsak rá, ne egyek húst, valamint ne igyak alkoholt. Márpedig csak azért is kibírom. Legfeljebb megtanulok józanon beszélgetni lányokkal.
Volt még tegnap pornófilm ötlet is. Elvileg nyáron forgatjuk. Rendező és operatőr lesz Mammut, én leszek a világosító (az szerintem rang). Szereplő egyelőre csak férfi van, de nem szeretnénk homopornót, szóval jelentkező lányokat várunk. A három férfi főszereplő Lackó, a malackó, Geri Gun, valamint Stukker, akinek új nevet is adtunk, aminek a történetét el kell mesélnem, mert megsértődött rajta. Egy percig azt hiszem, amíg emlékezett rá. Szóval Tamás bevezette a kávéházba az alattomos nevű italt, ami málnaszőr, meg tabasco szósz, meg vodka. Ez egy remek ital, próbáljátok ki. Beszédes a neve. Szóval az eszmefuttatás csak számomra lesz vicces, mert én végighallgattam, de akkor is leírom, legalább én tudni fogom. AlatTomi. Ez volt ugye az első és legkézenfekvőbb. Volt ezenkívül pornós: Alatt Tomi. Aztán a pornófilmhez kapcsolódóan Thomas Alan. Ugye Al, a Tomi. Ide jön még a 20-as évekből kölcsönzött, megintcsak a filmünkhöz kapcsolódó szeksztilalom (ez a fogalom gyökér). Aztán a nagyon erős hangya mintájára a szexdémoni Al Atom. Ugye Atom Alan. Magyarul ugye Oszthatatlan Alan. Nem tudom, mi az Alan magyarul. Elen. Elek. Na az tuti nem. (Egy Elek nevű rokonom lefűnyírózta egy ujját. Kétszer. Először még visszavarrták neki. Évek múlva megint rossz helyre nyúlt. Eszes.). Azt hiszem ezzel véget is ért az eszmefuttatás. A barátaim takonyrészegek lettek, én hazavittem Krisszt (aki kopasz, meg zighej lesz most már :D).

Ma voltam diplomaátvenni. Nagyon szép kis ünnepség volt, volt talár meg minden, majdnem egy egész másodpercig a figyelem középpontjába került mindenki, aki átvette. Annál a pontnál majdnem felröhögtem, amikor az oktatásügyi faszomtudja milyen szakállamtitkár elkezdte megmondani a valót, hogy milyen fontos az oktatás, meg ő meg a kormány ezért mennyit tettek. Ja mondom tandíj. Aztán van pofája kijönni efottra a #&@ler Pistinek, aztán ott tartani mindenféle előadásokat, hogy miért lesz jó a tandíj. Én pl. negyedmillió Ft-ot fizettem egy tárgyért, egyetlen félévben. Kurva jól esett. Mindegy, elfogult vagyok. Amúgy nagyon szép volt az ünnepség, meg nem is volt olyan nagyon hosszú. Utána voltunk ebédelni, ahol kb. másfél órát vártunk a kajára, de egyébként nagyon kedvesek voltak a cincérek, meg a kaja is nagyon finom volt. Valami sok fűszeres sajtos raviolit ettem, ami magyarul sajtos tészta, csak töltve. Volt hozzá paradicsomszósz, meg rukkola. A rukkola szerintem kákics, annak idején én a Füles néven futó nyúl típusú házikedvencemnek szedtem. De gondolom itt drágább, mint az ólmozott változat az út mellett, ezért azt is megettük. Bár a díszítést nem kellen ugye. Sajnos az ennivaló annyit késett, hogy nagyapám, akinek a gyógyszer bevétele után egy órával enni kell harapnivaló után nézett. Ekkor nagyanyám egy szendzsót kapott elő a szatyrából, amihez másik nagyanyám elővett egy nagy zacskóban előre megpucolt narancsot és fullextrás étterem közepén jóízűen megették. Majd mivel a kis haspókok előre sokat ettek, ezért két szalvéta közé egy zacskóban bebaszták a maradék húsokat a retikülbe. Hiába mondta nekik édesanyám, hogy elteszik dobozban. Ez a biztos.
Megemlítették, még másik nagyapámat, aki szegény már nem lehetett itt. 2000-ben ment el az öreg. Úgy gesztikulált, meg legalább annyira mogorvának is mutatta magát, mint Walter Matthau a filmjeiben. Nagyon szeretett horgászni. De valami nagyon. 4-5 doboz piros szimfónia mellett éjszakákat elücsörgött a csendben és várta a nagy halat. Pont mint az ilyen című filmben. Nagy hal. Láttátok ezt a filmet? Kötelező. Én láttam nagyon sokszor.  Annak a filmnek a végén van, hogy a haldokló apa megkéri a fiát, hogy meséljen neki. És a fiú az öregnek elmeséli, hogy hogyan változik majd át azzá a hallá, amit egész életében ki akart fogni és hogyan engedik el ők, a parton maradó halászok. Nagyon szép az a film. Ma mesélte apám, hogy egyik nap, amikor bementek a papámhoz, csak a keresztapám maradt bent nála tovább, akkor a papa megkérte, hogy meséljen neki a halakról. Hiányoztál ma az asztaltól papa... Kiabálhattál volna picit velünk politika miatt, emlegetthettél volna sosem készült veszternfilmeket. Sosem tudtál halkan beszélni. Most mégis nagyon halk voltál.