Vidám vasárnapom volt. Reggel átjött az unokaöcsém, megbeszéltünk mindenféle dolgokat, hogy hogy és mint képzeli el a fúvószenekar honlapját. (Most nincs erőm még elkezdeni.)
Aztán voltam családi ebédelni, ahol mindenki széttömte magát töltött csirkével, ami most is úgy nézett ki, mint a mesében. Gyönyörű ropogós, aranybarna bőr, finom szaft. Nyamm. Ugye ilyet nem ettem, hanem helyette krumplit, meg salátát, meg halat. Meg tortát, mert azt muszáj volt. Aztán voltam körbesétálni a tavat, amit egyes elemzők szerint futnom kellene, de én már ezt is óriási teljesítménynek tartom. Nagyon szép idő volt és nagyon kellemesen elcsevegtem Ramcsival és Timivel. Hazafelé meg minden szamaritánusok ősanyja, Panka vitt kocsival, mert meguntam a sétálást.
A mennyezetről lógó nem túlságosan fényes izzó most kellemesen elálmosít. Aludni meg nem akarok. Valami tevékenységet ki kellene találnom, de szerintem előtte még sunyok egyet. Abból nem lehet baj.