Pénteken ugye hazamenekültem Tatára. Nem is akartam sehová sem menni, aztán otthon gitároztam jódarabig. Aztán átautóztam a Hargitába, ahol már várt rám Zoli és Gyurika. Velük trécseltem kb. 7-ig, aztán átsuhantam Bajra a Gabóhoz. Aztán itt nevettünk sokat, meg filmet néztünk. A film nagyjából dupla műsorideig tartott, mert Gábor minden nagyobb poénnál be akart pisilni. Így a toalettre való szaladgálás és a filmnézés eltartott vagy éjfélig, amikor már nagyon álmos voltam és hazamentem anyukámhoz Agostyánba. Most először tudtam aludni abban a hihetetlen nagy csendben, ahol az egyetlen zaj a fák recsegése. Anyu keltett fél 6 felé, gyorsan reggeliztem, aztán anyu bevitt Tatára, ahol kb. délig gitároztam. Délben lementem a próbaterembe, ahol meglepő dolgok történtek. Próbáltunk. Ráadásul zenekarom kétharmadát nem is akartam megölni, mert egézs ügyesek voltunk. Azért még ránk fér a gyakorlás, de szombat délután olyat is csináltunk. Estefelé meg elmentünk a kávéba. Itt mindenféle csábító démonok csábítottak alkoholfogyasztásra, de erős maradtam. Pedig ugye alkohol nélkül egyelőre nélkülöznöm kell a lányokkal való beszélgetés csodáját. Aztán mivel óriási tömeg volt, meg az összes ismerősöm takony részeg volt (tisztelet a kivételnek) hazamentünk. Az este legviccesebb pontja szerintem szegény Sziszó volt, aki kb. fél óráig kereste sírva a pénztárcáját. Majd kiderült, hogy odaadta Zsofónak, hogy vigyázzon rá. Amikor ezt elmondtam neki, akkor már azt hiszem örömében sírt.
Hazafelé a vasúttól nagyon laza zenét hallgattam és rájöttem, hogy mennyire jó is, hogy nem is rúgtam be. Otthon még gitároztam picit, mert apámék valami bálban voltak, aztán tente.
Vasárnap mindenfelé voltam. Voltam mamámnál. Voltam napfürdőzni a tóparton. Voltam szaunázni Tamással és Zsófival. A csajom nem jött. Ennek talán az az oka, hogy még nem tudja, hogy a csajom. De apróságokon nem akadunk fent, ugye? Meg talán még azért is jó, hogy nem jött, mert így nem látott a szaunában egy kurvanagy hátast dobni. Így csak a helyszínen dolgozó öregúr volt a szemtanúja, hogy szerény 90 kilóm meglódul, vízszintesbe vágja a habtestemet és hagyja a gravitációt dolgozni. Konkrétan a seggem majdnem letörött, mint egy porcelánvizsla füle. Bár annak tutira nem fájt annyira.
Aztán még a mai napon nagyon kis ügyes voltam. Az előbb voltam futni a várban. A futás második fele turisztikai jelleget kapott, mert csak sétáltam és csodálkoztam, hogy milyen szép, valamint, hogyan lehetek ekkora többemeletes barom, hogy itt lakom másfél éve és nem nagyon mentem még fel. Aztán mivel az agyamba nem nagyon jutott oxigén eme hihetetlen sportteljesítmény miatt, olyan tudatállapotba emelkedtem, hogy különböző ősi tudásokat mondhatok már magaménak és egyetemesen, egységében látom a világot. Azonban ez az oxigén ismételt térhódításával elenyészett. Azt hiszem ezzel fogom indokolni, hogy még elmegyek futni. Mármint a héten. Egyetemesen.