Elaludtam megint. Mármint a tervezett hat órási keléshez képest. Pillanatnyilag egy szál törölközőben ülök itt. A kevésbé vizuális típusoknak ez most nem olyan rossz. A többieket sajnálom.

Tegnap este azon gondolkoztam, hogy milyen sokszor fordult elő velem életemben az, hogy annyira jól éreztem magam, mintha álmodnék. Minden alkalommal amikor ez történt, akkor szerepelt az álomban egy lány. Minden alkalommal, amikor ez történt, akkor ugyanez a lány rázott meg és keltett fel. Most tartok ott, hogy amikor elkezdődne bármiféle dolog, ami kicsit is hasonlít az álomra, akkor magamtól felébredek. Felébresztem magam, mint amikor azt álmodja az ember, hogy meghal. Félek ilyesmit álmodni. Pedig a gyávaság az egyik legrútabb bűn a vándor filozófus szerint. A gyávaság a legesgegrútabb bűn a csillagjós király és a szép molnárlány fia szerint.

Ma szép nap lesz.